Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 7. szám - Kolozsvári Grandpierre Emil: A nadrágok lázadása (regényrészlet)
— Uram, ön sír — mondta valaki tárgyilagosan. Végtelen szomorúsággal válaszolt. — Igen, uram, én sírok. Hirtelen fölegyenesedett, szeme kimeredt, szétlökte az emberekeit maga körül. — Szaladni kell! — rikácsolta, — szaladni kell a francia után .. . Meg kell fogni! Hildebrand keze van a dologban, a kormánynak nem szabad megbuknia, mert akkor Evelint csak szerdán és pénteken láthatom és nem gyomlálhatok spisjzhegyi kicsi kertemben ... ! Irtózva húzódtak el mellőle. A mentők megérkeztek, rugdalózott, harapott, fehér hab buggyant ki szája szélére. .. Hasztalan. Elszállították. Dutout és Hildebrand tovább folytatták útjukat Funavár rengetegében. Az utcákon, a tereken, iá sikátorokban rikkancsok őrjöngve szórták a lapokat, a fél város fölcsapott rikkancsnak, az újságok száma megkétszereződött, megötszöröződött, megtízszereződött. Újságolvasóvá váltak az összes elemit végzettek. Az analfabéták fölolvastattak maguknak. A legtöbb közlemény a nadrágkérdéssel foglalkozott. A Hajnali Hírek első oldalán ökölnyi betűk rikoltották a szenzációt: — a nadrágok lázadása. A cikkíró fölsorolta a többé-kevésbé (ismeretes incidenseiket és orvoslásul ia latifundiumok fölosztását, az egyházi javak iszekuiarizálását, a nagyvállalatok államosítását, egyszóval a rohadt feudalizmus csökevényeinak kiirtását és iá szennyes kapitalizmus megszüntetését követelte. Biztosította olvasóit, valamint a kormányt, hogyha ez megtörténik, a nadrágok abbahagyják a forrongást és mindenki nyugodtan fölöltözhetik. Mások szerint a zsidók újabb (imperialista sakkhúzásáról van szó, eddig a szabadkőművességgel, aztán a bolsevizmussal kísérleteztek, most a nadrágokat használják föl sötét céljaik elérésére. Néhol parázs antiszemita tüntetések zajlottak le, az egyetemeket bezárták, a zsinagógákat rendőrkordon övezte. Hildebrand lapja kiváló érzékkel gatyaviselésre buzdította a népet, vastag betűk kürtölték világgá az új jelmondatot: — (akinek nincs gatyája, maga esik bele! Gyökeresen különböző szempontból ítélte meg a helyzetet a Fűmön Közlöny cikkírója. A lelkek megtisztítása, Istenbe vetett mély és törhetetlen hit az egyedüli hatásos védekezés ezek ellen a gyarló emberi értelem számára fölfoghatatlan tünemények ellen. Imádkozzunk magunkért, imádkozzunk felebarátainkért és imádkozzunk nadrágjainkért, akik az Ür kifürkészhetetlen rendelkezése folytán ellenségünkké váltak. Számos újság nadrágdömpingről beszélt, Moszkva szőrös kezét, a sejtrendszerek földalatti munkáját látta az események hátterében. A legtöbb lap azonban, ősi fűmön szokás szerint, jogi szempontból bírálta a történteket. Megállapították, hogy a nadrágoknak nincs joguk önhatalmúlag cselekedni, eljárásuk súlyos kifogás alá esik, mind a köz, mind a magánjog tekintetében. Alkotmányos államban élünk, ahol mindenkinek megvan a módja, hogy sérelmeire orvoslást találjon. Mint annyi számtalan alkalommal a történelem folyamán, a külföld nem értette Fumóniát. A Times, a Temps, a Popolo d’Italia s egyéb komoly, vagy kevésbé komoly lapok, rökönyödött tudósításokban számoltak be a fűmön szenzációról. Nem értették a nadrágokat, nem értették az embereket. Merev angolszász és mozgékony latin fejek csóválodtak megrovólag sovány vagy kövér nyakakon. Dániel persze energikusan tiltakozott a mentőállomáson. Ki is derült aztán, hogy kimerültségből származó ideggörcse volt. Kapott egy injekciót, megebédelt s emésztése közben mérlegelte a helyzetet. Rájött, hogy a franciának kell valami rejtekhelyének lennie a város valamelyik eldugott, biztonságos pontján. Elsorolta a számbn- jöhető és még meg nem látogatott faj gyártópártiakat s ekkor bukkant Hózem doktorra. Ügy didergett az izgalomtól, mintha pucéran feküdne a hóban, kék januári éjszakán ... Nyiszlet, reszketős ember nyitott ajtót a doktor lakásán. Szeme, szája rángatózott. — A doktor úr nem rendel — adta a fölvilágosítást. 620
