Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 6. szám - Láng Gusztáv: Meghalt-e a romantika? Olvasónapló Cseres Tibor: Foksányi szorosáról

egyszersmind anakdotikus (vagy anekdotikusan eszményített) ielkületével ruházza fel, ami ugyancsak a romantikus népszemlélet óta ismerősünk. (Még akkor is, ha ez a megyékre, illetve székekre kiterjedő konspiráció csakugyan — és bizonyíthatóan — oly hibátlanul és olajozottan működött, mint ahogy Cseres műve leírja; a regény fiktív világába épülve a dokumentumok tényei is (fikcióvá „lényegülnek”, s nem a valóságról, hianem az író szemléletéről vallanak elsősorban.)

A legszembetűnőbb azonban a lélektani motiváció romantikus módja a Fok- sányi szorosban. A szereplőket nem alkat és tapasztalat együtthatása tereli egy adott személyiség-minőségből egy másikba,, hanem valamely megrázó, lelket felkavaró élmény, mely rádöbbenti őket lényüknek eladdig önmaguk előtt is rejtező lényegére. A romantikus hős mindig önmaga Doppelgängene, ám a romantikus ábrázolat tárgya többnyire nem az ambivalenciával vívódó lélek drámája, hanem a megvilágosodás csodaszerű, szélsőséges voltával („quia absurdum”) elhitető pillanata. A romantikus jellem ősképe a Jézust háromszor megtagadó, majd az egyház „kősziklájává” magasztosuló Péter; az egyetlen látomásos pillanat hatására Szent Pállá átváltozó Saulus, vagy közelebbi példával élve iá fegyenoből egyetlen jótétemény varázsára aranyszívűvé nemesedő Jean Vialjean. .Regényünkben: Teodóra férje temetésének éjszakáján adja oda .magát hősünknek, akit addig ártatlan kacérkodásra sem méltatott, éspedig úgy, hogy addigi „erényes asszony” szerepkörét cseréli átmenet .nélkül bacchánsnői szenvedélyre; Domahidy Ákos, a nemzetiségét illetően már-már közönyös Monarchia-hivatalnok két útikalandja során válik szerelmét és életét ,^a hon .érdekéért” kockára tevő magyar hazafivá, akit a Teodóra- szerelemből egy hasonlóan v.illámcsapásszerű fellángolás gyógyít ki. Ami egyúttal a Jókaiból ismerős „démonian érzéki” (s érzékiségével, a magasztosabb szenvedélyektől, az eszményektől eltántorító) nőtípus szembeállítása az „idilli természetes- ségű”-vel. (Ráadásul Teodóra, akárcsak Baradlay Jenő számára Alphonsine, a magyarságvállalástól lebeszélő csáberő Domahidy Ákos életében.) S végül a „történelem-fordítónak” tervezett hőstettről egyetlen nap, a Klézsén (töltött, s egyetlen beszélgetés, .a Petrás Ince Jánossal folytatott, .mondatja le hőseinket.

Domahidy Ákos tehát nemcsak regénnyé írja emlékeit, hianem saját kora regényízlésének megfelelően; az ízlés e „fogsága” azonban „szemléleti fogságot” is jelent, az erkölcsi és politikai döntések, .választások .szubjektív határoltságát. A regény ma értékelhető üzenete ilyenformán e szubjektív meghatározottságnak .és .az objektíve létező választás-mezőnek a szembesítéséből következhet. Amikor is „objektive létezőn” a regényíró nézőpontja által annak minősítettet keli. értenünk, szembesítésükön pedig a műegészet megszervező írói világkép fölérendelődését a narrátor alanyiságának.

3.

E fogalompár — regényíró és elbeszélő — egyidős az Én-regénnyel, tudatos elkülönítésük mégis .máig zavarba ejti az írói teljhatalomhoz lés mindentudáshoz szokott olvasót, például Proustná.1; „Ha az elbeszélő keresztneve megegyezik .a könyv írójának a keresztnevével..Hiszen bármekkora légyen .is az ,idő- és személyiségbeli távolság a kettő között, valamiféle azonosság nélkül az elbeszélő nem tölthetné be az író által rászabott .szerepet. Ez nem azt jelenti, hogy Domahidy Ákos az író .alteregója — talán épp ellenkezőleg: .az .író ez .esetben .az .elbeszélő „fölöttes énjének” szerepét játsza, .úgy .beszéltetve és cselekedtetve hősét, hogy miközben önmagát adja, egyúttal le is leplezze önmagát; hogy miközben korhű gondolatokat közöl korhű nyelven, ez — közvetve — „a könyv .írójának” (és nyilván mai közönségének) a mi korunkhoz hű szemléletét is tükrözze. E ponton — a távolság- tartás és azonosulás e bonyolult folyamatában — válik el egymástól az epi- gon utánzat a korszerű imitációtól. Szembeszökő például, hogy a Foksányi szoros számos részlete modernebb, a mai regényhez közelítő hangot üt meg, mint általam feltételezett mintaképe. Vegyük .például a szókimondóan erotikus jelenete595