Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 6. szám - Fodor István: Az "erdőn túli ország" históriája. Erdély története három kötetben
tatás egy igen szembeötlő hiányosságára mutat rá: „Dáciában azonban az ilyen vizsgálatra alkalmatlan egyes sírok vagy kis temetőrészletek mellett szinte csak egyetlen teljesen feltárt városi temető ismert, az egyik romulai sírmező. A temetkezések azonban itt a 3. század második harmadában megszűnnek. Napocában, Apulum- ban vagy Potaissában, illetve a katonai táborok mellett a temetőket nem tárták fel.” (103. p.) A római, vagy romanizált dáciai lakosság egy részének továbbélését még egyfajta forráscsoport igazolhatná: a helynevek. A lakosság egy részének továbbélése ugyanis más provinciákban (így például Pannóniában is) életben tartotta jónéhány városnak és folyówak a nevét. Daciában viszont: „Egy-két vitatott eredetű belső-da- ciai víznév mellett azonban egyetlen római településnév sem maradt fenn. A római kori nevek ilyen nagyfokú, a birodalom minden más európai tartományánál nagyobb méretű eltűnése összhangban van a terület történetével, és megfelel a provincia római kiürítéséről írottaknak.” (106. p.) A kiürített tartományt birtokba vevő hódítók tehát az egykori római élet alig piskáló nyomait találhatták csupán, amit rövid idő alatt ők maguk oltottak ki végleg. Az Erdély népvándorlás korát bemutató Daciától Erdőelvéig c. fejezet Bóna István munkája. A 271-től 896-ig tartó viharos időszak mesterien összefogott, igen sok új adatot tartalmazó összefoglalás az írott és régészeti források szembesítésének nagyszerű példája. Az egykori római tartományt a kelet felől beözönlő vízigótok szállták meg, az ő hagyatékuk a marosszentannai és az ahhoz hasonló temetők. 168 körül a Szamos völgyében egy másik keleti germán nép, a victovalok tűnnek fel, helyükön 269-től rokonnépüket, a gepidákat találjuk. 376-ban az Ázsiából előnyomuló hunok a Dnyeszternél tönkreverik a gót sereget, majd 380—381-ben a gepidák támadnak rájuk, s a gótok az Al-Dunán át római területre menekülnek, elhagyják erdélyi településeiket. A 420-as évektől 455-ig Erdély a nomád hun főemberek nyári szállása volt (Attila székhelyét a Bánságban sejthetjük). A szerző szavaival „ez az egyhar- mad évszázad Erdély településtörténetének mélypontja, az emberi életre alkalmas folyóvölgyekben (a Szamos és a Maros völgyét, valamint az Olt menti útvonalat kivéve) nem találkozunk az élet és a lakosság nyomaival.” (137. p.) A hun birodalom összeomlása után egykori szövetségesük, a gepidák veszik birtokukba Erdélyt. Központjuk a .római Napoca környéke lett, Dél-Erdélyrt csak fcisehb csoportjaik szállták meg, de a VI. században ezek is elhagyták településeiket. A napooa vidékén lakó gepida fejedelmek pompás emléke a két apahádai és a szamosfalvi kincs, amelyek közül az első kettő egy-egy gazdag feldúlt sírból származik, ahová 470 és 500 között temetkezhettek iá germán fejedelmek. A szerző áttekinti az általában kevés földbemélyített (ritkában a felszínre épített) házból álló falutelepülések jellemző vonásait, amelyek zömmel a Maros mentén, a Mezőségben kerültek elő és egykori lakóik földművelő-állattartó életmódjáról tanúskodnak. A továbbiakban pedig a gepidák társadalmát, gazdálkodását elemzi, a régészeti leletek és az írott kútfők vallomása alapján. A véres langobard-gepida háború után, amely — avar segítséggel — a gepidák katasztrofális vereségével ért véget, a Kárpát-medencét a keletről jött nomád avarok szállták meg 567—568-ban. A gepida települések élete a legtöbb helyen megszakad, temetőik sem bővülnek újabb sírokkal, ami a gepida népesség óriási vérveszteségét igazolja. Az új Avarország déli és keleti peremvidékein azonban — a Szerénységben, Szlavóniában és Erdélyben — jónéhány gepida közösség tovább folytatja életét az avar uralom alatt. Erdélyben a Maros és a Nagy-Küküllő mentén, továbbá a Mezőségen igazolható továbbélésük. Az avarok csak igen gyéren száílják meg Erdélyt, csupán a Maros és a Küküllők völgyében került elő számottevő emlékanyaguk. E terület népességszáma — a hunkorhoz hasonlóan — rendkívül megcsappan. A 670-es években újabb keleti népcsoportok érkeznek az avar birodalomba, átrendeződik az avar településterület, új hatalmi központok alakulnak ki, a temetke583