Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 6. szám - Fodor István: Az "erdőn túli ország" históriája. Erdély története három kötetben

lytabb gondot okozott a Római Birodalominak, «amelynek Duna menti provinciái karnyújtásnyira voltaik a dák földiektől. A terjeszkedő Rómára a 87-ben trónra lépő újabb nagy dák király, Deoebalus mért megszégyenítő vereségeket. A dákokkal való leszámolás Tnaianus nevéhez fűződik, aki két rendkívül véres hadjáratban (101— 102 és 105—106) megsemmisítette a dák uralkodó réteget (maga a király is ön- gyilkosságba .menekült), s a köznép is hatalmas véráldozattal fizetett. (A vérzivatart túlélők jó része pedig elmenekült szülőföldjéről, a császár katonáinak kezére kerülőket pedig a győztesek elhurcolták, s a birodalom rabszolgapiacain élő áruként értékesítették őket.) Róma a jórészt elnéptelenedett dákföldön Dacia néven új provinciát szervezett.

A 106-tól 271-ig tartó római időszakot Tóth Endre alapos, lendületesen megírt tanulmánya mutatja be. A korszak hadászati,, gazdasági, művelődési viszonyait élénk színekkel megelevenítő szerző gondolatmenetéből az alábbiakban csupán a daciai népesség történetére vonatkozó fejtegetéseire térek ki rövidre fogva.

A pusztító háborúk után elnéptelenedett provinciába a rómaiak a birodalom minden részéből telepítettek lakókat. A korábbi települések folytonossága megszűnt, a római városok a katonai 'táborok mellett épültek fel, új jövevénylakossággal s a helyben maradt őslakos dákok száma rendkívül csekély volt köztünk. .Mindennél jobban igazolják a szerző eme megállapítását a Daciában előkerült feliratos emlékek, .amelyek igen nagy számú személynevet őriztek meg számunkra. Lássuk a szerző adatait: „A tartomány értékelhető személyneveinek száma mintegy 3000. Háromnegyede római név (kb. 2200); görög vagy keleti görög 420, illír 120, kelta 70, néhány germán, trák-dák 60, sémi jellegűek Szíriából ugyancsak 60, és még néhány ázsiai, afrikai név fordul elő. A trák-dák nevek száma tehát nagyon alacsony, a teljes névanyagnak -mindössze 2%-ia. Ezek java részét valódi trák nevek teszik ki, amelyeknek a viselői a Dunától délre eső területekről származtak. Eredményes kísérlet ugyanis még nem történt a két — ugyan vitatott rokonságú — nép személyneveinek .a szétválasztására; így együtt tartják nyilván őket. Az azonban jellemző, hogy a biztosan dák személynevek ... éppen nem Dáciában, hanem a tartományon kívül, a birodalom más részein fordulnak elő, ahová a dákok rabszolgaként jutottak.” (84—85. p.)

Az új provincia előbb említett módon való berendezkedése .azonban még e csekély dák népesség romanizációját is lehetetlenné tette. A szerző ezt azokkal .a római provinciákkal való összevetés útján bizonyítja, ahol az [arisztokráciával is rendelkező őslakosság a helyén maradt s behódolt Rómának. Azonban itt is hossszú évszázadok kellettek a római civilizáció, életmód és a latin nyelv átvételére, amire Dáciában csak másfél -évszázad adatott. Mindenképpen egyetérthetünk a szerző sommás következtetésével: „A római hódítás után a tartományban maradt dák -szórványok romanizációját tehát semmi sem bizonyítja.” (92. p.) Továbbá: „A romanizáoió legmagasabb fokát jelentő nyelvcsere, a latin .anyanyelviként való átvétele tehát Dáciában nemcsak bizonyíthatatlan, hanem a történeti és társadalmi fejlődés nem is tette lehetővé.” (93. p.)

A Rómát körülvevő barbár világba beékelődő új .provincia .azonban nem -váltotta be a hozzá fűzött -reményeket. Hatalmas ráfordításokkal, nehezen volt védhető, s nem is tudta feltartani az e területet megkerülő barbárok támadásait a dunai provinciák ellen. Különösen a III. századi germán (főként gót) támadások mutatták meg a birodalom vezetőinek e tartomány fenntartásának ésszerűtlenségét. A birodalom ezért feladta Daciát s 271-re kiürítette azt. Lakosságát ,a Dunától délre fekvő balkáni vidékre telepítette néhány esztendő alatt (hiszen -nem valamely . katonai vereséget követő kényszerű menekülés volt ez, hanem tervszerűen -adták fel e területet), s ott Serdica (a mai Szófia) székhellyel egy új Dacia tartományt hoztak létre.

Maradtak-e .a kiürítés után romanizáit szórványok Erdélyben? Valószínűleg igen, ezek azonban hamarosan beolvadtak a népvándorlás ide érkező jövevényeibe. A római lakosság bizonyos mérvű továbbélését egyértelműen a római lakosság temetőinek folytonossága bizonyíthatná. Itt azonban .a szerző .az erdélyi régészeti ku582