Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 6. szám - Kolozsvári Grandpierre Emil: Németh László és Trianon. Eretnek esszé a gondolkodóról és a politikusról

mozgalmakból stb.” ■— s ebből az immár sajátjának elfogadott rakikalizmus- ból levonja a Debreceni kátében a trianoni sorsikérdéssel kapcsolatos ott csak megpedzett, itt már végleges konklúzióját:

„A mozgalom elsősorban ezé az országé s ennek az országnak nélkülözhetetlen és hasznos osztályait akarja e történelmi és földrajzi jellegét figyelembevevő »nemzet«-*ben egyesíteni s levegőhöz juttatni. A mozgalom tehát »nemzeti«, de azontúl, hogy nemzeti, nemzetközi is. Nemcsak Csonkamagyar- országhoz, hanem az egész »kis népek zónájához« szól; a szomszéd országok számára mozgalmi példát teremt, átalakulásukat téve egy középeurópai szövetség előföltótelévé. Bár egyelőre saját nemzeti talpraállásunikért küzd: már most jelzi, hogy ez a nemzeti állam egy nemzetiölöttá »birodalom«-ban is el tud helyezkedni: a nemzeti és a nemzetfölötti állam eszméje összeegyeztethető. De a középeurópai, közelebbi nemzetköziségen kívül ez a mozgalom európai is; az európai műveltség sugallatára hallgat s miközben nemzeti feladatait betölti, a szociálizmus, új magasabb válfaját akarja megteremteni, mely Európa hagyományaival, a század eszméivel és hajlamaival...” van kapcsolatban. Itt egy olyan mondat következik, amelynek idézése denunciálás számha mehetne s ez semmiképpen nem a célom, különben sem tartozik szorosan a tárgyhoz.

Vegyük sorra milyen föltételekhez köti Németh László a magyarság megújhodását: — nemzetünknek a hagyományok belső udvarára kell húzódnia, rábíznia magát az „új nemességre”, „formában” kell lennie, a „lappangó” jobbakra és az érintetlen tömegekre kell támaszkodnia, egyszóval a „mozgalomra”, amely nemcsak Csonkamagyarországhoz, hanem a kis népekhez szól, a szomszéd országoknak mozgalmi példát teremt, így valósíthatja meg az igazi revíziót befolyásunkkal tágítva ki határainkat. Mindez azonban csak akkor válik álomból valósággá, ha a széthúzó erők éllen „új qentripetális erő támad, a magyarság föladata századok óta, hogy ennek az erőnek támasztékot adjon-”

Az hogy ennek a centripetális erőnek nyoma isem látszik, se közel, se távolt, sem akkor nem látszott, mint ahogy ma sincs nyoma, a legcsekélyebb gondot lsem okozza Németh Lászlónak.

Tovább fejtegeti, hogy a „mozgalom” nemzeti, de azontúl nemzetközi is, előre jelzi, hogy ez az új nemzeti állam egy nemzetfölötti birodalomban is el tud helyezkedni, mivel — s ez a legfőbb érv — a nemzeti és nemzetfölötti állam eszméje összeegyeztethető.

Magyarul ez nem mást jelent, mint hogy a „lappangó” centripetális erő segítségével létrajön a közép-európai kisállamok szövetsége, mégpedig — hiszen a mozgalom innen indult el — magyar vezetéssel. Másként el sem képzelhető, hiszen a Kárpát-medencében, ezeréves alkotmányunkkal mi vagyunk az államalkotó nép. Mozgalmunkkal nemcsak Közép-Európának adunk használható mintát, de amúgy mellékesen a nyugati szocializmust is helyes irányba tereljük.

Íme, ezzel kecsegtet bennünket, mint legfőbb jóval, minta üdvvel, a minőség kontraszelekciót pehelyfcént elsöprő forradalma. Ami igaz, az igaz, Németh László maga túllépett már ezen a szakaszon, a rajongók tetemes része viszont még mindig itt tart, ezért időszerű ma is a kérdés.

A súlyos beteg Babits Mihályt oly mértékben fölháborította a Kisebbségben első kiadása, hogy még abban az évben válaszolt rá. Kifogásait Pajzzsal és dárdával című alaposan átgondolt tanulmányában tette közzé. Megtalálható összegyűjtött műveinek Esszék, tanulmányok c. kötetében.

571