Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 6. szám - Kolozsvári Grandpierre Emil: Németh László és Trianon. Eretnek esszé a gondolkodóról és a politikusról
Főbb megjegyzései, amire inkább a vádpontok kifejezés illik, a következők: „Igazi eretnekség jelent itt meg, mely ha követőkre akadna, kész szakadást jelentene a magyar kultúra életében. Ez a könyv veszedelmes, mert hatni tud. Különös módon itt együtt van a tehetség és felelőtlenség: holott ekkora tehetség rendesen fokozott felelősségérzettel szokott együtt járni-” „Mindez nem volna jelentősebb a kávé fölötti eszmecseréknél, iha nem támogatná olyan naygszabású fölkészültség, magas ambíció, a legjobb mintákon nevelt színes és szellemes stílus s -halálos komolyságé magatartás, amely rendesen sokkal mélyebb és gyökeresebb gondolatok szolgája szokott lenni.” „A -magyar kultúrát nem lehet kicsinnyé, egyoldalúvá, fajivá apasztani: mert akkor már nem is lenne magyar.” Babits -főként a mélymagyar, hígmagyar, jöttmagy-ar elméletet boncolgatja. Elmélkedéseit már csak -azért is érdemes fontolóra venni, hiszen részben Németh László vezette be szellemi életünkbe az érvekkel meg nem támogatott állítások gyakorlatát, amiből — hála intellektuális -tunyaságunknak — széles körben elterjedt -népszokás lett, olyannyira, hogy már a legműveltebb olvasó is megütközik, ha egy vitában valak-i -érvelésre ragadtatja magát. Mit kell érteni a -kultúra mélységén? Milyen a -kultúra -mély-rétege? Amit e tárgyról mond Babits, fölöttébb tanulságos: „A szellem világában — írja — különös törvények uralkodnak, s nem ellentmondás -az, -hogy ahol a -fajiság legősibb s -mintegy -irodalom előtti, népi -és paraszt mélyeibe széliünk le, ott túljutunk már a nemzeti különbségeken, s egy differenciálatlan, valójában nemzetközi réteghez -érünk. Az a »mélykultúra«, amelyet -az elfeledéstől még utolsó pillanatban megmentett ősízű népmesék és balladák tárnak föl előttünk, nagyjában közös, vándor és nemzetközi, ahogy -mindenki jól tudja, aki v-alaha tudományosan foglalkozott vele. N-agyon jellemző -err-e nézve, amit éppen a «mélymagyarság« hirdetője — a magyar szellem faj-tisztaságának apostola — mond egy új-abb népies költőnkről: talán azért lett -oly mély magyar költő, mert -mint román származás »a maga román -mélyeit -is használni tudja.« Voltaképp a -néplélek nemzetközi vagy inkább nemzet előtti mélyeit »használja«, Erdélyi József, akire Németh László céloz.” A mélység tehát olyan rétege a kultúrának, amelyben a nemzeti vonások még nem bontakoztak ki, tehát a mélymagy-ar miben sem különbözik a mély- romántól, a mélynómettől, -a mélyráctól. A huszas években elkeseredett vita tombolt, hogy a románok lopták-e tőlünk a Manóié mestert, vagy mi loptuk a románoktól a Kőmíves Kelemennél. Sem egyik, -sem másik részről nem történt lopás, a befalazott -asszony motívuma a kultúrának abban az ősrétegében fogant, amiben még -a népi jellegzetességek nem -mutatkoztak. Annak idején, amikor a Kissebségben körüli támadások egymás sarkára hágtak, én éppen Kaposvárt majd Poros-almán vártam, hogy 'bevonulhassak a bécsi döntés jóvoltából ideiglenesen az -anyaországhoz csatolt Észak-Erdélybe, így nem kísérhettem figyelemmel a sajtót. Ez a körülmény persze nem akadályozott meg abban, hogy tudomást ne szerezzek egyik-másik ellenfél kifogásairól, talán a véletlen rendelte így, de ami vitairat a kezembe került, az kivétel nélkül lapos, esztelen -mooskolódás volt, némelyek fasizmussal vádolták Németh Lászlót, holott a figyelmes olvasó a jelen tanulmányban közölt részletekből is meggyőződhetik afelől, mennyire idegen szellemétől a náci ideológia. Ezekre a sajtótermékekre sekélyességük miatt nem voltam kíváncsi, annál 572
