Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 6. szám - Kolozsvári Grandpierre Emil: Németh László és Trianon. Eretnek esszé a gondolkodóról és a politikusról
az Adyban, Móriczhan, Szabó Dezsőben „már kivaj udta az új magyar szellemet” —, tehát megtalálta a küldetést létéhez. Ez persze tévedés, mert egy esztendővel később, bár lehet, hogy ugyanabban az évben, (a Kisebbségben ugyanis 1939-ben jelent meg először, A minőség forradalma viszont 1940-ben), a mű IV. kötetében Németh László már más húrokat penget, más nézeteket vall. Ismét szó szerinti idézetek következnek, a Mozgalom című tanulmányból, amelyben kérdés-felelet formájában fejti ki nézeteit a 11—13. oldalokon. A első kérdés így szól: ,,Hogy egyenesedhet ki a magyarság? Ki kell egyenesednie és sorsa helyére szöknie.” (Félreértések elkerülése végett „szökni” a szövegben nem megszökni, hanem a szökdécselni, azaz a „helyére ugrani” jelentésben értendő.) A következő kérdés: „Hogy egyenesedhet ki a magyarság? Hagyományai belső udvarára kell húzódnia, legjobb életnedveit kell fölszivattyúznia miagába. Van magyar sors s voltak e sors széljárásában lengő életek: ezeknek az izgalmát és erejét kell áteresztenünk magunkon. Át kell építenünk társadalmunk hatalmi struktúráját, hogy a gerinc megint a test középvonalába kerüljön s olyan vezérlő réteget kell uralomra juttatnunk, melynek tudomása van a testről és helyzetéről. A faji gondolatra kell hát felesküdnünk? Ha a faj embertani fogalom: nem. Ha erkölcsi: igen. A népet többnyire tökéletlenül fedő élettani változat: nem lelhet eszmény; a nép sorsához illő magatartás: igen. A magyarság új életrelobbanását kívánjuk egy sorsához méltó magatartású »új nemes«-<ségban. Hogy szökhet a magyarság a sorsa által kijelölt helyre? A magyarság kisnépek között él. A kis népeknek ezt az övét barna, fekete és piros magynépek veszik körül. Ezek a kis népeket a történelem kényszere és a népi 'élet közlekedő csatornái fűzték eddig egy közösségbe.. Ez a közösség szétszakadt, három tenger készül szétmosni egy szigetet. E kis népek közt egyetlenegy sincs, amelynek olyan nagy érdeke volna, hogy ez a sziget erős gátakkal zárkózzék el a tenger elől, mint a magyar. Ausztriát Németország húzza, a sziávoikat a szlávság, Romániát a latin nyugat — minekünk egy menedékünk van: ha e területen a széthúzó erők ellen új centri- petális erő támad. A magyarságnak, mint századok óta annyiszor, ennek az erőnek kell támasztékot adni. Összeegyeztethető-e a nemzeti kiegyenesedés és a nemzetközi összeillesz- kedés eszméje? Összeegyeztethető s csak a politikai rosszhiszeműség vonultatja őket egymással szembe. A nemzetnek »formában« kell lennie, hogy az együttesbe beilleszkedhessek s osiak az együttesben lehet reménye, hogy összeszedett ereje hatásos is lesz. Minél súlyosabbak leszünk magunk, annál közeleb csúszik felénk e szövetség súlypontja s minél nemesebb szerephez jutunk e szövetségben, annál szabadabban bontakozhat ki nemzeti erőnk. Ha társainkat befolyásunkban kell kitágítanunk: ez az igazi revízió. A mai magyar kormányzó réteg alkalmas-e a magyarságnak erre a »sors- beállitására«? Nem. Lehetnek használható tagjai, de az egész réteg, erkölcse és közszelleme miatt jövőnk legnagyobb akadálya: egyetlen mentsége, hogy ami ma felválthatná, semmivel sem különb. Ez a réteg magával hozta, ősein át még, az uralkodás tudományát, de nincs magasabb értelme uralkodásának. Tud sar569
