Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 6. szám - Szendrei Lőrinc: Üzenet (novella)
SZENDREI LŐRINC • • Üzenet A tizedik papírt gyűrte össze. Agya sakkasztalán méregette a lehetséges lépéseket, kombinációkat, támadásokat, visszavonulásokat, az összes cselt, álcázott gesztust, melyek arról beszéltek, amit nem' lehet kimondani. A lehető leglaposabb mondatokon gondolkozott, s közben, úgy érezte magát, mint aki tudja, hogy egy titkos lehallgató készülékbe beszél. Elbizonytalanodott. Elő- halászta a gázálarc-tarisznya mélyéről', oldalzsebeiből a gombócokba préselt levélkezdeményefcet, szétsimogatta a lapokat a térdén, s ahogy összeolvasta a féibetört mondatokat, remegett a lába, akár a csempészkedéssel gyanúsított utazóé. „A hatodik vágányról húsz perc múlva indul a Balt-Orient Expressz.” Morzsolhatta a lapokat; iUesztgetté a mondatrészeket, válogatta a kérdő- és felkiáltójeleket, összenyalábolta a papírhalmazt, és a közeli szemetes edénybe szórta a napok óta formálgatott üzeneteit. A gázálarc-tarisznya észrevétlenül, mégis nevetségesen lapult az oldalához, amikor kersztülvágott a várócsarnokon. Menekült. Beidegzett görcsrángásokkal kapkodta a fejét, konszolidált űzöttségét nehezen leplezte •.. már-már nem is érezte, hogy lepleznie kell, nem érezte, hogy ő most leplez. Születése óta üldözte önmagát, s ebben a versenyfutásban csak . akkor pihent meg, amikor túlszaladt önmagán, amikor egyedül maradt, .amikor veszélyessé vált az emlékek elvesztése. Ilyenkor alaposan körbevizsgálta a mellette elf utókat, akik nem vették észre, hogy hátrafelé szaladnak, s ez a mindbn energiájukat felemésztő teljesítmény a kiindulópont körül kering. Meglepte magiát egy mosollyal. Ha én most digitális információs tábla . .. szendvicsárusító automata ... a konfekció-iblúzos büfésnő merülőforralója . . . a kalauz jegycsippantój a ... az ellenőr büntetőfüzete ... ha hangosbemondó ... ha mozdony... ha mozdonyütköző lennék... — csavarta orrát a mosoly. Mozdonyütköző Párizsban, Pesten, Debrecenben, Nagyváradon, Érmind- szenten ... Ady Endre kalapja utazik rajta„A hatodik vágányról tizenkilenc perc múlva indul a Balt-Orient Expressz.” Ide-oda cikázott az utasok között, mint a határsávot pásztázó fényszóró, ami határozottan tapogat le minden bokrot, valamennyi fűszálat, és fennakad a remegve szükségét végző állat lapuló hátán. Nem értette, hogy miért, de az ajándék mosoly még mindig ott gyűrődött az arcán, már-már idétlenné és gyermetegen bizakodóvá tette tekintetét, holott hiába kutatta a szembejövők szemét, ezek a szemek nem beszéltek semmiről. Ezék az emberek pillanatokon belül vonatna ülnék, elutaznak, s biztosak benne, hogy oda étkeznek, ahová indultak. Biztosaik benne! Pedig a digitális információs tábla, a szendvicsárusító automata, a konfekció-blúzos büfésnő merülőforralója... stb. stb., a vonatütköző én vagyok mindenhol, mindenkor — röhögött Ady Endre kalapjába. S ahogy elnézte a merev pupillájú, sehová sem figyelő szemeket, egyre 541
