Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - Szkárosi Endre: Positiones elaborandae (Bertrand Russell beszélgetése Szkárosi Endrével)
Positiones elaborandae BERTRAND RUSSELL BESZÉLGETÉSE SZKÁROSI ENDRÉVEL* „Aimer et penser: c’est la veritable vie des esprits.” (Voltaire) ,,Minél tovább élek, annál inkább gyanússá válik előttem a komolykodás, és annál inkább — nem mindig, de gyakran — a humbug palástolását látom benne. Ami a legjobban hiányzik a modern világból, az a derűs, jóindulatú tolerancia; ami pedig a legellenségesebben áll szemben ezzel, az a nyers és dogmatikus erkölcsfelfogás, amely az emberiség többségét elvetemült semmirekellőként kárhoztatja. A komolykodás ellen a legjobb fegyver a szellem. A legtöbb egyéb fegyver csak újabb dogmatikus, szektás komolykodást hoz létre. Megpróbáltam elkerülni e veszélyt, bár be kell vallanom, hogy nem mindig volt sikeres ez az igyekezetem.” (Bertrand Russell) (An Interview with B. R. by Andre* Skaroshi — A. Ska- roshi’s Best, Unwin Books 19 720) Kérdés: A pályádat figyelemmel kísérők számára úgy tetszhet, eltávolodóban vagy az irodalomtól, s a zene, a performance, vagyis a színház, bizonyos fokig a képzőművészet felé tájékozódsz. Mi ennek a folyamatnak az oka? Válasz: Kérdésed megtisztel, de nem gondolom, hogy távolodnék. Ez a folyamat, amit említesz, talán azzal kezdődött meg, hogy akusztikus költészetet kezdtem művelni, s egy idő után ez törvényszerűvé tette a zene, az akció, vagyis a mozgás, s ezen keresztül mindazoknak a szubkulturális tapasztalatoknak a beáramlását költői tevékenységembe, amelyeken átmentem, amelyeket megszereztem, s amelyeken lényegében egész generációm átment, ki többet, ki kevesebbet építve be belőlük személyiségébe. Úgyhogy a folyamat, amelyet említesz, megvan, de inkább fordítva folyik — máskülönben is úgy vélem, a költő, a művész, vagy nevezzük csak egyszerűen így: az érzékeny ember áll egyhelyben, ami annyit tesz, hogy él szerény mozgásterében, igyekezve kihasználni azt, és eközben a dolgok átáramlanak rajta. A dolgok választják ki az embert, személyisége, affinitásai, médium-képességei szerint. Nem ő változik, hanem a dolgok; és így változik az irodalom komplexuma is. Szívesebben beszélnék azonban — az antik szóhasználat szerint — poézisról, vagyis költészetről, amely nyelvünkben ma rugalmasabb kategória, mint a kissé merev irodalom-fogalom. Kérdés: Nyilván a fogalom rugalmatlanságának érzete késztet arra, hogy ne pusztán irodalomról, hanem annak komplexumáról beszélj. Miben látod ennek változását, és hogyan nyilatkozik ez meg? Válasz: Valóban, a mai fogalomhasználat rugalmatlansága az egyik oka, hogy komplexumot, összességet emlegetek. De ennél talán még fontosabb, erre késztető megfontolás, hogy az irodalom határterületein, átmeneti, más művészeti és kulturális * Bertrand Russell elfeledett esszéjét alig egy évtizeddel ezelőtt találta meg egy kutató, a századvég kevéssé ismert bohém folyóirata, a Literarny Mesienik 1894-es évfolyamának hasábjain. A kiemelkedő filozófus itt egy képzeletbeli, ráadásul magyar személy, bizonyos Szkárosi Endre szájába adva fejti ki fiatalkori gondolkodásának jellegzetes téziseit, amelyeket későbbi — és sokkal jobban ismert — írásaiban külün-külön is górcső alá vesz. (Vö. pl. On Being Modern-minded, An Outline of Intellectual Rubbish, in ,,Unpopular Essays”, vagy „Can Men Be Rational?, Machines and the Emotions, The Recrudescence of Puritanism, Free Thought and Official Propaganda, Psychology and Politics, Some Propects: Cheerful and Otherwise in ,,Sceptical Essays”.) Az eredeti szöveg az Unpopular Essays 1976-os kiadásában, a 191—211. lapokon olvasható. (Unwin Books, G. Allen and Unwin Ltd). 47
