Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 6. szám - Balassa Péter: Se pajzzsal, se dárdával. Válaszlevél Csengey Dénesnek
BALASSA PÉTER Se pajzzsal, se dárdával VÁLASZLEVÉL CSENGEY DÉNESNEK Kedves Barátom, nagyon köszönöm leveledet. Párbeszédet kezdeményeztél, ez jól esik és megtisztel. A személyes jóérzés mellett a kezdeményezés egyébként is megnyerő és igen méltányolandó, mert több mint gesztus; leveled azt tanúsítja, hogy valóban beszélgetni, vitázni, sőt valójában megismerkedni szeretnél. Leveled tehát a bizalom elsőrangú dokumentuma, oly (korban, amely ebben is szűkölködésre tanít (ha beletanulni nem is fogok). A bizalmatlanság feje fölött fogalmazódott írásod, ezért ha most talán kibontakozik a beszélgetés közöttünk (és nem a párbaj), akikor annak emberi érdeme a Tiéd. Ez puszta ténymegállapítás, amelyet leszögezni a megszólítottnak joga és tiszte. Örülök, hogy válaszolhatok a megszólításra, mert igaz, hogy beszélni hovatovább nem .lehet, de beszélni kell. Ez azt jelenti, hogy mindazoknak, akik nem vitatkoztak, hanem .lesöpörni próbáltak, is akikre -magad is utalsz, elhatárolódván tőlük, nem állt módomban, nem volt mit felelnem sem erkölcsi, sem szellemi értelemben. Persze nem is kért senki, fórum vagy ilyesmi, hogy feleljek. Hivatali félelmek, alsóbb retorziók, rémült pillantások viszont jelezték, hogy ezek nem vitairatok, hanem adott esetben anatémák lehetnek. A mondandójuk egyszerű, de ellenséges volt: ne létezz, ne írj,, add föl magad, tűnj el. (Megszűnni azonban szívességből sem tudok.) Eddigi hallgatásom tehát nem hogy nem volt -beleegyezés vagy gyáva szemlesütés, hanem, ,az említett fórum-hiányon kívül, a szóbaelegyediés méltatlanságát volt hivatott jelezni. -A Te leveledre azért válaszolok őszinte örömmel, mert közös -eszmélkedésre, töprengésre szólít, továbbá azért, mert a vita s a párbeszéd összes etikai és szellemi követelményével bír, méghozzá példaszerűen, ugyanakkor -alkalmat ad arra is, hogy a magam álláspontját néhány -kérdésben (tisztábban és összefoglalóan Eléd és az érdeklődők elé tárjam. Egyszóval jóleső szellemi erőfeszítésre -sarkall. A vitáról és a párbeszédről. Mielőtt vitába iszá-llunk, nézzünk szembe önmagunkkal: miért tesszük. Íme. Még mindig a módszernél maradva, hiszen minden a megközelítés módján -múli-k: a Te vitairatod, stílusod, a megszólítás módja valóban dialogikus. Amit mondasz, nyitott, -és választ -vár. Erősen gondolsz valamit, őszintén és átélten. Hiteles a hangod, és -ez mindennél többet jelent. Kevesen tudják már ugyanis, hogy ,a vita létrejöttének minimális előfeltételei ,is vannak: bizonyos alapokban vagy feltételekben való egyezség, megegyezés, mondhatnám az egyet nem értés kifejtésének előzetes -feltétele néhány dologban való egyetértés. Például az, hogy a másik: komoly és becsületes ember. Ha van minimális erkölcsi és szakmai konszenzus, iákkor a vita önkéntelenül párbeszéd, függetlenül a felek egyetv nem értésétől, vagy -különbözőségétől. Gyűlölködésből és egymás erkölcsi-szakmai befeketítéséből, lejáratásából nem vita születik, hanem a -legrosszabb értelemben vett szócsata, mondatok háborúja, vagyis a párbeszéd összeomlása, amikor egy pillanatra úgy tűnik: -munkaeszközünkkel, a nyelvvel, -a szavakkal, bármit lehet csinálni. De ez csak egyetlen hamis pillanat: nem így van!! A párbeszéd általános összeomlása — Te is így látod — mai helyzetünk. A foghegyről való beszéd — amire joggal panaszkodsz — -vagy a kóros birtokon belüliség, vagy a -kóros kirekesztettség: -a nyilvános vagy őszinte beszédben való korlátozottság és frusztráció vagy .a gáttalan handabandázás velejárója, bűvös kör, -amiből nehéz -kijutni. Az is meglepő ebből a szempontból, hogy olykor a .legellentétesebb pólusok értenek egyet tartalmilag, vagy -elutasításuk -szerkezetét tekintve, ha az -egyiket -serrv hanem egészen -mást képviselővel találkoznak szembe. Ez a más: éppen a két pólusú szerke490
