Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 6. szám - Balassa Péter: Se pajzzsal, se dárdával. Válaszlevél Csengey Dénesnek
zet tagadása, illetve elhibázottá nyilvánítása, ilyenkor nyilván az az irritáló, hogy kiderül, van .másfajta gondolkodás is, amely nem erre ia szerkezetre jár, és esetleg a bipolaritást, iá kettes számot rossz számnak tartja egy normális .szellemi tér kialakulása szempontjából. Ugyanakkor .az intolerancia-ellenességem nem a „minden mondható” züllött békéjével egyértelmű. Ma „minden, ami ,a kultúra teste, politikai”, írod. Teljesen egyetértek, annál is inkább, mivel csaknem .szó szerint erről írtam, a Fasírt című kötet kapcsán a Koríársban (1983. decemberében), és máskor másutt is. Bárhonnan jöjjön is azonban erkölcsi-gondolati nyomás, a bűntudatke.1- tés vagy a szakmai kompromittálás ősi eszközeivel: a valódi szellemi életet öli, amely plurális légkörben lélegzik igazán, és amihez az említett kettes szám kevés. Mindezzel azt is jelzem, hogy nem Veled, és nem azzal a magatartással van igazán vitám, amit (képviselsz. Hogy azonban minderről beszélni kell, és ilyen körülményesen, az bennem és Benned egyaránt a tanácstalanság, olykor a megzavartság jele. Mert bármilyen furcsa, a merev, kétpólusú („kurucz—lábán ez”), szegényes alapszerkezet vezetett az áttekinthetetlen, irány nélküli, kiismerhetetlen „fronthelyzet- hez”, a párbeszéd összeomlásához. Az utóbbi években, és ,a legutóbbi hónapokban a vitanívó példátlan mértékben .lesüllyedt Magyarországon. Túlzás nélkül mondom: szellemi Bejrut jött létre, a szellemi-erkölcsi erőszak okozta káosz, amelyben a tétek régen nem láthatók tisztán, és így üt vissza iá minimális konszenzushiány a vitákban, kampányokban, egyaránt. Semmi sem hat többé ..artikuláló, határoló, tisztázó és mérséklő erővel. Ez iá gáttalanság megfelel a mentalitás és erkölcs általános és mély válságának. Nincsenek, vagy .alig vannak igazi frontok, kedves Dénes, hanem fenekedés van, tényleg mérgezett a légkör, meggyőződést romboló az indulati káosz. Valami itt nagyon sikerült, ha mélyülő válság formájában lis, amiből igen nehéz lesz .kikászálódni, felkészülni a továbbiakra, ám látni kell: általunk, ostobaságunk, szellemi nyerészkedő hajlamunk, nyusziságunk, kicsinyes szellemi-lelki .ku- porgatásunk, hiú reményeink, egyszóval: önismerethiányunk által is sikerült. .Hozzáteszem: a vitaihelyzet ilyen .alakulásában sem Te, sem én nem vettünk részt, ha ránk verik is időnként, a háború egyáltalán nem köztünk zajlik, de ez semmi alól sem ment fel egyikünket sem; gondolom, ezt a felismerést tanúsítja levélváltásunk is. „A meg nem gondolt gondolat” világában élünk. A „kinek van igaza” hatalmi kérdés: ez a szellem igazságfogalmána.k ellentéte, átpolitizált igazságfelfogás, pontosabban .annak is a karikatúrája, mert hiszen ez a logika .a nyers „ki kit győz le”, amihez .azután mindenféle alantas hisztéria .és önkontroll-ihiány járul. Minden a publicisztika, tehát a durva megdolgozás, nem pedig a méltányos igazság körül forog; ,a legrosszabb fajta újságírás lett az irodalmi közéletből, la szellemet, a teljesítményt gyűlölködés övezi. Ez a siker, amikor minden már csak akusztika, amikor a nem irodalmár olvasók, emberek mit sem értve .az .acsarkodásokból, növekvő idegenkedéssel néznek az irodalmár értelmiségre. Amikor az amúgy,is félrekerült „humanista” — gyanússá válik újra... Nagyon nagy baj. Mindezek természetesen csak .annyiban kapcsolódnak leveled tartalmához, hogy az elején joggal írtad ta párbeszédről: „Én azt mondom, Péter, legyen ma (ennek a napja.” Igazad van, legyen, de próbálom ,a fentiekben .hozzátenni, hogy milyen nap (is ez a „.mai”, ez a télvége itt, minálunk. A fentiek részletezésével azt indokolni akartaim, hogy miért nem vitatkoztam eddig. Ez nem (azonos azzal ,az idegenséggel és „előkelő” kívülállással, amihez semmi közöm, amit sejtetsz leveledben az „esztétizmussal” kapcsolatban, és amire még kitérek. Szándékaim valójában eléggé áttekinthetőek, soha nem álcáztam őket: amit lehet és .tudok, elvégzem .abból a munkából, ami érzésem szerint az én dolgom, bizonyos gondolatok végiggondolása, .az önismeret kollektív szellemét és helyét keresve, de ökölharcba nem bocsátkozom, bármennyire próbálnak (többféléi) is rákényszeríteni. Láthatod, válaszomnak több bevezetése van, s még ,az (alábbi sem az utolsó a sorban, ami nyilván ügyetlenségemből, .és abból adódik, hogy először vitatkozom nyilvánosan. Az alábbiakban mondandód csomópontjaira térek ki, nem bekezdésről bekezdésre (idézni is keveset fogok Tőled, mivel vagy egymás mellett, vagy egymást követő számokban feltehetőleg már olvasható lesz mindkét levél, az olvasó hátralapozhat). Írásom nagy része — magyarázatára később kitérek — nem a Te 491
