Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - Parancs János: Ősz van, Álom a jégmezőkről, Őrült beszéd, Kárhozott lélek a XX. században (versek)
s ha volna is már későn lenne szerteszét heverő csontjainkat nem fűzi egybe nem hevíti fehér izzásig a tűz már soha jégeső zuhog a sistergő parázsra s itt északon fagyos az éjszaka amitől mindenki fél attól félek ismeretlen város utcáin sodródom ismeretlen emberek közt élek ■ahogy a többiek befogom a számat ha kérdeznek sietve másról beszélek igazi arcomat még nem látta senki nem tudják hogy közveszélyes igazmondó vagyok elvetemült látnok kit régóta mindenki halálra keres ha megszólalnék nyelvemet kitépnék hallgatnom tovább így hát nem lehet Kárhozott lélek a XX. században önmagamat elviselni sincs erőm Csak tátogok partra vetve Szótlanul a hangzavarban Lehorgaszto.tt fővel bíráim előtt Bárcsak nyelne el a föld mielőtt undok vétkeim fölsorolnák Aki a vesékbe lát az tudja jól förtelmesebb vagyok a gyilkosoknál Aki a lelket mérgezi és a tan szilárd alapzatát kétségbe vonja az sem lehet nálam hitványabb az sem lehet megátalkodottabb Őrült beszéd
