Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - Parancs János: Ősz van, Álom a jégmezőkről, Őrült beszéd, Kárhozott lélek a XX. században (versek)
PARANCS JÁNOS Ősz van Ez már az ősz a keserédes látomások a rozsdabarna félhomály bársony ideje a férfikori gondok tetőzése búvárharangja deresedő hulló hajszálak tanúvallomása elbicsakló álmok kései igézete a lassan elcsituló hullámverésben egy-egy sóvár kívánság még fölkereng rőten szikrázik az aláhanyatló alkonyaiban aztán lehull erőtlenül hogy elpihenjen s legalább termékenyítő humusz legyen bolond ki ilyenkor új utakra készül s erejét fölszerelését megbízhatónak véli az expedíció célját elérni csak úgy lehet ha megszabadul minden fölösleges kacatától s ha ide nem akar már soha se visszatérni egymástól elvaduló tébolygó árnyak vagyunk ahogy az időnk fogyatkozik egyre szőkébb körben kerengünk verdeső lepkeként a vágy végül erőtlenül alázuhan az egykor forrón lüktető csipkefátyol váratlanul eltaszít hajszálvékony porcelánná dermed amit áttörni már nincs erő se kedv se kölcsönös sóvárgó vonzalom 36 Álom a jégmezőkről
