Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 4. szám - Vékony Gábor: Egy kazár felirat a Kárpát-medencében
éppen az Északnyugat-Kaukázusban, Humara környékén beszélt törököt jellemzik olyan jegyek, amelyek az alsószentmihályfalvi feliratnál is megfigyelhetők. Aligha véletlen aztán, hogy feliratunk ö/ü jelét éppen Humarán találjuk meg — ez a jel Kazáriában egyebütt ismeretlen. Fel kell tennünk tehát, hogy a humarai törökben végbement a hosszú magánhangzók diftongizálódása, s ezt az állapotot mutatja az alsószentmihályfalvi felirat. Aligha véletlen, hogy a Jüedi név megtalálható erdélyi helynévben. Kis-Kü- küllő megyében ismerünk egy Jövedics helységet (1319: Juedeech Csánki, V. 881.), amely Kniezsa szerint szamélynévi eredetű (Kniezsa, Keletmagyarország helynevei, in: Magyarok és románok I. Bp., 1943. 222.). A helységnév a jüedi szóból a magyar -cs kicsinyítőképzőval képzett személynév emlékét őrizheti, a végződésnek azonban lehetséges más magyarázata is. A jüedi kapcsán meg kell említenünk, hogy e szó bolgár-török * j idü változatából származik a szláv judaei-t jelölő szó. Ennek alakjai: óe. szí. zidovi (Pl.), szb.-hv. zidov, szín. zidov, zid, szik. zid, or. zid stb. (vö Kniezsa, SzlJsz. I. 576; TESz). A feltehető *zidov , zid% szabályos származéka a tör. * Jidü alaknak, ezért aligha van szükségünk a szláv szó eddigi kalandos származtatásának fenntartására (az ószlávba nyilván a dunai bolgárból került a szó). Aligha elhanyagolható körülmény történetileg, hogy a magyarba viszont éppen a szláv alak került, ill. honosodott meg, s nem a bőig.-tör. * ^ idü vagy éppen a Kárpát medencében is egy ideig járatos jüedi (hogy a kazár változatról ne is beszéljünk). Huzamosabb kazár—magyar együttélés esetén ugyanis feltétlenül azzal kellene számolnunk, hogy a magyarban feltűnjön a kazár ai d'ü (cfííu.) megfelelője. Nincs meg azonban sem ez, sem a többi török változat. Ebből pedig az következik, hogy a magyarságnak a 8-9. század fordulóján (amikor a kazárok zsidó hitre térnek, s amikortól kezdődően nagyobb zsidó csoportokkal számolhatunk Kelet- és Közép-Európában) olyan területen kellett élnie, amelyen a kelet-európai (kazáriai) zsidóságot csak szláv közvetítéssel ismerhette meg. Azt is jelenti azonban ez, hogy a kazárokkal szoros kapcsolatban volt „honfoglaló magyarokat” nyelvileg nem igen hihetjük magyaroknak (vö. Vékony, MNy LXXXII., 51—2.). Az a terület pedig, ahová a szlávok közvetítették a zsidókra használt kelet-európai nevet, aligha lehetett másutt, mint a szlávok által körülfogott Kárpát-medencében. Mindez természetesen nem zárja ki, hegy a zsidókra vonatkozó név más alakjai ne lehettek volna meg egykor a magyarságnál (ha a Jövedics névben a -cs valóban magyar képző, akkor egy ilyen változat meg is volt!), mégsem lényegtelen, hogy ezek közül éppen a szláv szó maradt meg. A Jüedi Kür Qaraj név további részei aligha követelnek részletesebb magyarázatot a korábban elmondottakon túl. Annál inkább figyelmet érdemel annak kérdése, hogy ki volt az „zsidó”, az a „merész, bátor karaita”, akinek emlékét az alsószentmihályfalvi kő megörökíti. Akárki aligha lehetett, hiszen kőépületet emelt. Másrészt neve ellenére, vagy éppen neve miatt töröknek kellett lennie)' aki török nyelven írt (vagy inatott), s ismerte a kazáriai írást. Ha feliratunk kora bizonytalan is, az a kazáriai rovásírás 9-10. századi emlékeitől nem igen állhat messze időben. Ügy hiszem, kézenfekvő arra gondolnunk, hogy Jüedi Kür Qaraj egy ezidőtájt a Kárpát-medencébe került zsidó (azon belül: karaita) vallású kazár, ill. kazáriai török volt. Kazár népcsoportot pedig ismerünk a Kárpát-medencében, ez a 895-ös magyar honfoglaláskor idekerült kavarok három törzse. Bíborbanszületett Konstantin császár róluk a következőket írja: „Tudni való, hogy az úgynevezett kabarok a kazárok nemzetségéből valók. És úgy történt, hogy valami pártütés támadt közöttük a kormányzat ellen, és belháború ütvén ki, felülkerekedett az előbbi kormányzatuk, és közülük egyeseket lemészároltak, mások pedig elmenekültek, és elmenvén letelepedtek a türkökkel együtt a besenyők földjén, összebarátkoztak egymással, és holmi kabaroknak nevezték el őket. Ennek következtében a kazárok nyelvére is megtanították ezeket a türköket, és mostanáig használják ezt a nyelvet, de tudják a türkök másik nyelvét is. Mivel pedig a háborúkban legerősebbéknek és legbátrabbaknak mutatkoztak a nyolc törzs közül, és háborúban előljártak, az első törzsek rangjára emelték őket. Egy fejedelem van 381
