Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 4. szám - Vékony Gábor: Egy kazár felirat a Kárpát-medencében

náluk, azaz a kabarok három törzsében, aki máig is megvan.” (Konst. Porph. Adm. imp. 39. ed. Moravcsik). Majd: „Első a kabaroknak a kazároktól elszakadt előbb említett törzse ... És így egymással összeolvadván, a kabarok a törkökkel a besenyők földjére telepedtek le.” (uo. 40).

Moravcsik fenti fordítása ugyan nem problémamentes, mindenesetre világos, hogy a kavarok kazár eredetűek voltak, s eredendően kazárul beszéltek. Hogy a „törkökkel” való összeolvadásuk valami nagyon gyorsan mégsem mehetett végbe, urra az utal, hogy 881-ben még külön harcolnak: „Primum bellum cum Ungaris ad Weniam. Secundum bellum cum Cowaris ad Culmite.” (Ann. Iuv. Max. ad a. 881, MGH SS XXX/2. 742). Ennél több említésük nincs is aztán a kavaroknak, így eléggé természetes, hogy velük kapcsolatosan szerteágazó feltevések jelentek meg a történeti irodalomban (vö. Tóth, Száz. 1984. 92 kk). Felvetődött ugyan, hogy a volgai bolgár feliratokon szereplő yowár nemzetségnév a *qawar (sic!) kései megfelelője lenne (Pritsak, UAJb XXXVI, 392—3), a kavar név első magánhangzója azonban világosan rövid hang (vö. még Golden, Khazar Studies 141), s Priitsak idekapcsolná a kärmäni héber levél egyik tanújának GWSTT bar KYBR Köbén nevéből a KYBR szót, ami a szókezdő kaf miatt aligha valószínű (Golb-Pritsak, Khazarian Hebrew Documents of the Tenth Century, Ithaca-London 1982. 36—7).

A kavar felkelésre vonatkozóan több hipotézis látott napvilágot (Tóth, i. m. 100 k). Nem itt a helye e kérdés részletes elemzésének, magam azonban Gyónihoz hasonlóan úgy gondolom, hogy a kazár uralkodó osztály 800 körül karaita hitre tért, a 9. század hatvanas éveiben pedig rabbanitává' lett (Gyóni, MNy XXXIV, 162—3). Obadja rabbanita hitre térése nem maradhatott hatás nélkül azoknak a nomád kazár csoportoknak az életére, akik a mózesi törvényeket még el tudták fogadni, de a Misna és a Talmud rendelkezéseihez aligha tudtak volna alkalmazkodni (a kazár áttérést illetően a karaizmus felvételére gondolt a korán elhunyt Dán Róbert, érvelése megjelenik V. Kovácsnál: MamSaecHung. 4. 113—4.). Mindez kiválthatta a bel- háborút, amelynek következtében a kavarok elhagyták Kazáriát. Ebből természetesen következik, hogy a kavarok (három törzse) — legalábbis részben — karaita volt (a kazáriai karaizmusra világos forrásadat az Istahri által félremagyarázott Qará Hazar ’karaita kazár’ név; Id. BGA I. ed. de Goeje 223 — mivel a kelet-európai pro- zelitizmussal másutt részletesen foglalkozom, itt szükségtelennek tartom további részletek taglalását).

Történetírásunk nem igen tudott dűlőre jutni a kavarok Kárpát-medencei lokalizálása és régészeti emlókanyaga kapcsán. Pauler ugyan még a határszélekre helyezte a fcavarokat (Pauler, A magyar nemzet története Szent Istvánig. Bp., 1900. 42.), később azonban azon az alapon, hogy Anonymus a Cumanus név alatt a csatlakozott kavarok emlékét őrizte meg (Németh, HonfKial. 223, Györffy, AntHung. II., 175—6.), az Északi-Közéiül egység és a Közép-Tisza vidékére lokalizálták őket. Ehhez a nézethet csatlakozott legutóbb Kristó is (Kristó, Levedi törzsszövetségétől Szent István államáig. Bp., 1980. 454—7.; 467.: térkép). Moór Hómannal vitatkozva eljut annak kimondásáig, hogy „az ősi magyar települési területeken a kabarok számára hely nincs” (Moór, A honfoglaló magyarság megtelepülése és a székelyek eredete. Szeged, 1944. 29.), majd a középkori magyar határon kívülre, nyugatra, a Duna mellé helyezi őket (uo. 29—30). Györffy az általa feltett dukátusi területekre (Nyitra, Bihar, Krassó megyék) gondolta tenni a fcavarokat, akiket ezentúl a fekete magyarokkal azonosított (Györffy, Tanulmányok a magyar állam eredetéről. Bp., 1959. 44 kk; 76.), ezt a tézisét későbbi munkádban is megismételte (Györffy, István király és műve. Bp., 1977. 15. ábra; Magyarország története 1/1. Bp., 1984. 621—2.; 33. térkép; részben másként: Forrás (Kecskemét), 1983—7. 27.).

Noha nem zárhatjuk ki, hogy a középkori Magyarország különböző területein már a 10. században voltaik szórványos kavar települések, a kavarok szétszórtságát aligha vehetjük komolyan, hiszen a Bíborbamszületett arról ír, hogy egy fejedelme volt a három kavar törzsnek. A kavar települési terület viszont nyilvánvalóan ott volt, ahol honfoglaló magyar települések nem voltak. Ilyenek pedig nyilván nem voltak ott, ahol hiányoznak a honfoglaló törzsek (vagy nemzetségek) emlékét őrző

382