Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 4. szám - Vékony Gábor: Egy kazár felirat a Kárpát-medencében
VÉKONY GÁBOR Egy kazár felirat a Kárpát-medencében 1972-ben Benkő Elek az egy,kord Aranyos megyei Alsószentmihályfalva (Mihai Vi- teazul, Románia) templomának szentélyfalában egy különös feliratos kőre figyelt fel. A 48X30 om-es követ a földtől mintegy fél méteres magasságban építették be. A kövön latin felirattöredék olvasható, erre merőlegesen található az apróbetűs rovásfelirat három sora. Benkő a feliratot a székely rovásírás emlékének tartotta, s arról cikket írt az Utunk c. hetilapba. Ezt a cikket átvette a Magyar Nyelv, amely eredeti fényképet is közölt a szöveghez (Benkő, MNy LXVIII, 453 és melléklet). A töredékes kő latin feliratából csak az STITVTVS betűcsoport maradt meg, a betűk formája alapján a 16. század végére, 17. század elejére lenne tehető a közlemény szerzője szerint, a rovásfelirat pedig ennél későbbi keletkezésű lenne. Az utóbbiból Benkő a /3 k és t° r °ny szavakat vélte kiolvasni, megjegyezve, hogy a feliraton ismeretlen jelek is vannak és gyakoriak a magánhangzó-elhagyások. Az alsószentmihályfalvi felirattal részletesen foglalkozott Vásáry I., aki szerint: „A felirat keletkezésének terminus post quem-jének... az 1680-as éveket tehetjük meg, de ez előttről bármilyen időből származhat. A felirat hitelesnek látszik, a betűk, forrná ja a rovástechnikát híven őrzi. A feliratot így olvasom...: nyistv®tü m*rk t° rntf^z. A felirat, régiségét jelzi a magánhangzóugratás és a ligatúra jelenléte.” (Vásáry, Keletkutatás 1974. 165.). A ligatúrát Vásáry nem jelzi átírásában, de az az istv lenne (valószínűtlen, mint a kiiratlan szóvégi magánhangzó is!). Az alsószentmihályfalvi (Szentmihály) feliratot Benkő E. nyomán röviden ismerteti Ferenczi G. és Ferenczi I., akik utalnak Vásáry olvasatára is (Ferenczi G.— Ferenczi I., in: Művelődéstörténeti Tanulmányok. Bukarest, 1979. 29., 215., 38. jegyz.). Magam régebben (a felirat tüzetesebb vizsgálata nélkül) — kétkedve ugyan, de átvettem Vásáry olvasatát (Vékony, in: Életünk 1985. 1., 1980. 1. sz.), azonban kizárva azt a székely írás emlékei közül. Mivel az alsószentmihályfalvi felirat nem a székely rovásírás elterjedési területén található, s az első sorban csak magánhangzókat olvashatnánk egymás mellett a székely ábécé alapján, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a feliratnak csak a székely íráson kívüli magyarázata lehet. Ugyanerre utal, hogy például Vásáry olvasata alapján a feliratot igen régi emléknek kellene számítanunk, amit a latin felirattöredék Benkő-féle magyarázata miatt ki kell zárnunk. Benkő E. azonban tévedett a STITVTVS betűalakjainak megítélésekor, e betűk ugyanis nem újkoriak, hanem jó római kori alakok! Római kord meghatározásra utal a kövön látható levélminta (Benkő, MNy LXXIII, melléklet), ez a római feliratok (és különböző kőemlékek) gyakori díszítőeleme. Mivel a rovásfelirat mindenképpen később készült, mint a kövön lévő latin felirat, annak a bevésése az i. sz. 3. század közepétől — a dáciai romanizmus tulajdonképpeni megszűntétől — kezdődően bármikor elképzelhető. Elvileg nem zárható ki a felirat avarkori, bolgár, de korai székely meghatározása sem. Ez utóbbiról azonban le kell mondanunk, mert különös betűalakjai miatt az alsószentmihályfalvi feliratnak, mint székely emléknek, igen korainak kellene lennie, nagyjából a homoródkarácsonyfalvi felirattal egyidősnek, Aranyosszék székely betelepülése azonban nem korábbi 1289-nél (Mittelstraß, Beiträge zur Siedlungsgeschichte Siebenbürgens im Mittelalter. München, 1961. 53; Györffy, in: Siebenbürgen und seine Völker. Budapest, 1943. 91.). Kizárhatjuk a bolgárt is, mert tévesen értékelt adatok ellenére a dunai bolgároknál isik 'fajt menetien volt a kelet-európai rovásírás bármelyik 'fajtája (Fehér, A bolgár-török műveltség emlékei. Bp., 1931. 151 kk; Tryjarski, in: Veröffentlichungen der Societas 378
