Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - Gyurkovics Tibor: Fekvőtámasz (komédia)
dom, mit csináljak? Nem protekciót akarunk, tudom, hogy a katonaságnál nincs protekció, (kolbászt vesz elő) Tegye el ezt a kolbászt. Hazai. ANYA Azt pem Bélának hoztuk? NEVELŐAPA Dehogy hoztuk Bélának. Látja, ilyeneket mond. Hogy Bélának hoztuk. (Irodista elteszi a kolbászt) És itt a névjegyem ... (Irodistának nyújtja) Jöjjön ki bármikor Tapolcára. Bármikor, érti? Hát maga is a mi fiúnk! ANYA Próbálja meg! NEVELŐAPA Próbálja meg, most azt mondja! Hát azt akarja! IRODISTA (óckodik) Ki fog rúgni... ANYA A kedvünkért! NEVELŐAPA A kedvünkért, most azt mondja! Béla kedvéért! (betuszkolja az ajtón, Irodista bemegy az üres irodába. Olykor mormol, olykor ordít. Anya és a Nevelőapa hallgatóznak) IRODISTA Mömömömö ... mömömö ... mömömö mömö. (halkan) (ordítozva) Mit akar? Nem elég a magam baja? Még maga akar nekem itt valakit beprotezsál- ni? Magát is kirúgjam? (halkan) Micsá- vüli ha mérgem rosszivó huljötti? Csá- konemu vorzavarhátó szüregyboli kak- franc? (ordítva) Gazemberek, összefognak! Az egész csapat egy rühes banda! Csiszár? Mit jönnek elő a lelki nyavalyáikkal? Most zavar, mikor a legnehezebb kimutatásokat végzem? Csiszár a legaljább katona, megértette? Csak a lógáson jár az esze! (halkan) Hadrakova- laüi merdözi kaballo. Köttöli hazulri pravo. Csinálmi vulki ha seggbevoli kötő. Sőt marka vő. Matutta ekemnő kor- rava fászló. (ordítva) Nem érdekel! És ő sem! Hát ez még a szüleit sem becsüli! A múltkor is panaszkodott, hogy a nyakára járnak! Én izgassam akkor magam? Valami öreg szaros a nevelőapja, aki meg akarja vásárolni a szeretetét! A Csiszár mondja, nem én! Az anyját is a pokolba kívánja, mert mindig ezzel a vén szivarral jön! Én intézzem el a családi nyavalyáikat? Magát is kirúgom! (Kantinosnő bejön a tapétaajtón) KANTINOSNŐ Maga mit ordítozik itt magában ? (Irodista kimegy az előtérbe, Kantinosnő töpreng, aztán lereagálja, hogy bolond a fiú, kimegy a tapétaajtón) IRODISTA Kirúgott. ANYA Mondtam, hogy külön jöjjünk. NEVELŐAPA Mondta! Hát ő akarta, hogy vele jöjjek! Én fütyülök az egészre! ANYA Fütyül, látja? Mert hazudik mindig! Nem azt hazudtad, hogy te is sajnálod a gyereket? NEVELŐAPA Sajnálom, persze, hogy sajnálom. Hát mindenkit sajnálok, aki katona. Még ezt is, akit kirúgtak. De el van kényeztetve ez a gyerek, ez az igazság. Az egész fiatalság, érted? Igaza van az őrmesternek! Szart érnek! Az én időmben ilyen nem volt! Mi helytálltunk! Mi harcoltunk ezért az országért! Húszévesen voltam a Don-kanyar- ban! Megsebesültem! Ott pusztultam majdnem a hóban! Nagyon jó dolguk van ezeknek, igaza van az őrmesternek, én is megmogyoróznám őket! ANYA Látja, most leleplezte magát! Álszentség volt az egész kapcsolatunk! Hogy így szeret, meg úgy szeret! Pokolba kívánta a gyereket, az az igazság! Kölönc volt neki a nyakán! NEVELŐAPA Dehogy volt kölönc, vagy mit mondasz! Most azt mondja, kölönc volt! Ezt te találod ki. Csak én nem így neveltem volna. Az biztos! ANYA Most jön a neveléssel! Hát csak azért tűrtem el, hogy elcsábítson... csak azért néztem el neki a kisded játékait a kukoricanőkkel... NEVELŐAPA Kikkel? ANYA Ismerlek... Ide jutott a gyerek! Miatta, megmondhatom. Csak azért tűrtem, mert megjátszotta, hogy szereti ezt a gyereket! Persze, hogy kényeztettem, nehogy valaha a szememre hányja, hogy ilyen alak mellett kötöttem ki! ő az oka, higyje el! A gyerek nem magáért felel! Csoda, hogy ilyen? Mit mond az őrmester? Kakafranc? Igen! De a gyerekért a társadalom felel! A család! ő! Személy szerint! (nevelőapára mutat) Ő pedig egy nulla! Két nulla! (kirohan) NEVELŐAPA Hallja? Hogy én nulla vagyok! Halló... (az asszony után kiált) Halló... Ági... Halló... Én is voltam katona ... (kimegy) (Sötét) (Kantin, füstös helyiség. Néhány katona iszik, dúdolgat. Az őrmester magában ül. Féldecizik. Int a kantinosnőnek, az visz neki italt. Csiszár távolabb ül egy társával. Bakai odahívatja egy katonával az asztalához) 27
