Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 4. szám - Rózsa Endre: Öntestével temetve, Párbeszéd magammal, Férfi az "ötvenes évek"-ből (versek)
Ha nem vagy madár, légy te — stratéga! Rogyásig gyártod a paneleket, s gőzöd sincs, mi a tégla, légy vátesz, ki félelmében, hogy becsapják, mindenkit lóvá tesz! Hű emlékezet kényszerzubbonya! Nem lehetsz oly szűk, hogy ne férne benned, — őrült és kopasz rabnak — csicsókás burgonya! A hajnal álma — rejtjel: elhagytad a hullaház kulcsát, s nem létezik, hogy megleld. Egy szénné égett árnyék méri a reggelt mindörökre, s én mintha füstben járnék. Méregzöld défelőttök kifakadt epéjében lépek, min óriáslégy ődöng. Mint bogár kitin háta, zuhansz kövek közt üres kútba, roppansz a délutániba. Gálád, őrjöngő este: buciért, húsért állnak sorba. A lámpák kibelezve. Az éjszaka olyan már, földbe szögezték mindkét lábad, s te kitépnéd, rohannál. Mindegy, dél van, vagy éjfél: ütött az idő, nulla óra. Indulni kell már. Lépjél! Férfi az „ötvenes évek”-ből
