Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 4. szám - Cukor György: Aranyősz (vers)
CUKOR GYÖRGY Aranyősz SZTÉLÉ A 10 ÉVES FERRUM SZÍNPADNAK A színen: aranyősz. Ez az arany évszakot üt át, nyit kaput, rácsot hideg sárgasággal belomboz, de nincs szabadulás, innen csak a Mérlegelő szökik, nem tud a vízen járni, nem a deszkán állni — szökése is hadviselés, hadviselése szellemes elviselés. így fordul vissza minden imádatba csavart kés életlenül. Hidegben jobb színpadra disszidálná, szerepbe esni, ás a cézári kegyből kiesni, hogy tanú lehess, és nem érhet el a halál. Gsak a színre- szököbtek álhalála, ami szelíd permet, de jutalrmazihataitilamul egyenes tartás. Komédia már, hogy Róma ettől tisztább s örökebb. Most őszi drámába aranyul a szín: jávorka-arany, nyír-pánzlevél, platán és gesztenye aranylemezek hullnak ide, s a szín-aranynál melegszik, ki fantáziáját égeti el. Ül az átfűrészelt díszlet-gerendára akasztott kamillacsokor alatt, a megroppanó csendben. Ahol a halál csak szelíd permet: jelmezen, fejtetőn fű- részpor-aranyozás. De a hideg kürtő is érte dohog, ha tetemén átlépnek s dárdaheggyel fölkotorják a hamut. Soha a szerep, csak hullája jutalmazható: Incitatus vendége lesz, üres test-jelmeze két szolga közt meghajlást mímel, aztán elefántcsont jászolba fektetik. És Incitatus, a cézári Ló cselédségére, röhögve tósztot mond fölötte, nyakában aranylánc, konzul lesz, arénazúgás jön és fakó idő. És valahol ismét színre lép az igazi nyomor: a rozsdás fűben törődött kategóriák, marionett-árnyalatok kutatnak aranymaszkjaik után. 316
