Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 4. szám - Rózsa Endre: Öntestével temetve, Párbeszéd magammal, Férfi az "ötvenes évek"-ből (versek)

ROZSA ENDRE

Öntestével temetve

A gomba pattanásig megfeszül: rugós ernyő tágul, míg vérmesen nő. Rózsaszín gerendáit

ujjként kitolja váltig a levegőbe. Pezsgő húsa rugalmas bölcső, s most kilövi spóráit.

... Ki egy hét múlva jár itt, az üszökszínű roncsra ki ismer iszonyodva?

A sírontúli sárig a dögig-döbbenetre: „öntestével temetve!!!?

Párbeszéd magammal

Kiégő sírkőmécs emlékezet! Mindig azt sírod vissza, ami nem lesz,, vagy nem létezett.

Mihez légy hű ma, mikor a szabadság

is boldog, hogyha legalább

nem kell néznie tükörben agancsát?

Dicsőség

Ki ünnepelje tolvaját benned, s ki — csőszét?

Idestova már a tisztesség is tűrhető; csak ész nélkül fizessék!