Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 4. szám - Simonffy András: Dukai Takách Judit: Az én képem (esszé)

kötet után a költőnő versei egyáltalán csak most juthattak el a szélesebb körű nyilvánosság elé — arra késztet, hogy magát a jelenséget kíséreljem megköze- liteni, mint olyan, aki maga is rabja s elkötelezettje lett Duikai Takách Judit személyiségének, tűnő, törékeny életének. Történetünk fontos korszakához kulcs ő, vagy italán így: mosolygós-napfényes ösvény komor és sértett férfi- lelkek közé/között. Mária Terézia negyven éves országlásával ta női nem rang­ja is megemelkedett, s hatása lesugárzott némely családokra, különösen itt, abban a környezetben, amelynek kivételességét már az első komoly életrajz­író, Vadász Nándor is meglátja a századfordulón: . . ebben az időben még a legelőkelőbb nemesi házaknál is olyanformán gondolkoztak, hogy a tudomá­nyosság terjedésével az erkölcsök lazulása jár. Ezért olvasni még megtanítot­ták leányaikat, hogy imádságos könyvüket megértsék, írni azonban már nem, nehogy szerelmes levelet, pláne verseket írjanak, vagy még nagyobb rosszra használják fel tudományukat. Kemenesalja e tekintetben dicsérendő kivételt képezett. Intelligenciája mindenkor magasan kiértielkedett e vidék intelligenciája közül. »Az irodalom és zene kultusza — írja a kemenesaljai nőkről Éhen Gyula — karöltve járt a háziasság, a házi teendők hasznos erényeivel. A kemenesaljai nő épp oly ott­honos volt a szalonokban, mint a konyhában és az íróasztal mellett.«” A korszak magyar Oriana Fallaoija, Vay Sarolta, minden belső családi titkok és udvari pletykák tudója sem látja másképpen: „Az idők jele, hogy a szülők már a lányokat is kenyéradó pályára nevelik, nehogy kegyelemkenyér­re szoruljanak, vagy kénytelenek legyenek férjhez menni egy nem szeretett férfihoz, csak azért, hogy az élet szükségleteit boldogságuk árán is megsze­rezzék. Míg elnézem ezeket a mosolygó leánydiákokat, önkéntelenül is eszembe jut, mekkorát fordult a világ sorja, csak a múlt század derekától fogva is — mikor azt tartották ükapáink, hogy minek a lánynak a betűvetés mestersége, hiszen úgyis csak hívságos szerelmes levelek írására pazarolná tudományát. A dédszülők ebbeli vélekedése aztán erősen meg is látszott nőnevelésün­kön, mely még a jelen század húszas és harmincas éveiben is szörnyű fogya­tékos volt.” Legélesebben Németh László világít rá a fenti idézetekkel körülrajzolt lényegre: „Az a világ, amibe Berzsenyi beleszületett, sokkal közelebb állt, mint hinnők, a Kazinczytóil áhítotthoz. Az akkori Magyarországnak egy népcsoport­ja sem volt olyan szoros szomszédja az emelkedőben lévő német kultúrának, mint a nyugat-dunántúli lutheránusság. Fővárosa Sopron, Bécsnek tőszomszéd­ja, s a felekezeti kapcsolatok jóvoltából a német szellem két székvárosának, Jénának és Göttingának tanítványa. (...) Kis János, a szentandrási Festeti- chek jobbágyának a fia, idővel soproni püspök lesz. (. ..) Ö, aki Jénában Shil- ler fejedelem lábainál ül...” Shiller —* Kis János —» Berzsenyi —> Dukai Takách Judit. S hogy miért nem az Európát döbbentő, hergelő, ijesztő, lázba hozó fran­cia események hatása? Mielőtt belenéznénk Dukai Takách Judit születési dá­tumának — az 1795-ös esztendőnek mélyére, érdemes Kosáry Domokos, a tör­ténész néhány gondolatát idézni: ,,... e tájon a nemzeti fejlődés megelőzte a kapitalista rend győzelmét. S az előzményekre már csak azért is érdemes fi­gyelni, mert Magyarországon a polgári-nemzeti átalakulást a XIX. század kö­zepén a nemesség vezette — közelebbről egy új liberális nemzedék kitűnő politikai garnitúrája — az a nemesség, amelynek hagyományai, szemléletmód­308

Next

/
Thumbnails
Contents