Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 4. szám - Simonffy András: Dukai Takách Judit: Az én képem (esszé)
SIMONFFYANDRÁS Dukai Takách Judit: Az én képem Előttünk fekszik egy fiatal költőnő válogatott verseinek nádszálnyi kötete, kecses, borongós fedélrajzú, lehelletnyi könyv. Megérdemli a figyelmet, hiszen a benne foglalt költemények írója éppen százötven éve halott. Élete a felvilágosodás felhajtóerejének női sorsban szinte páratlan példázata: a rokon Berzsenyi veszi szárnyad ailá, elröpíti Kazinczyig, kora legderekabb ifj-ai látogatják a csöpp faluban (97 ház), ahol él, apja bátorítja, ő maga tünemény, koreszmény, húszévesen már Festetich György keszthelyi Helikonünnepségein csillog, s nem értéktelenül, az „öreg”, megfáradt Berzsenyi ihlető je, mondhatni múzsája marad, aztán sziporkázva belehull egy érdektelen házasság örvényébe, gyermekeket szül és temet, temeti férjét is, újra férjhez megy, s fiút szül végre. Dédunokája él ma is*, s öt ükunokája, de ő — ő mintha ébresztésre várna. Igaz, legutóbb Weöres Sándor bemutatta őt egyetlen versével Három veréb hat szemmel című antológiájában. Érdemes idézni, hiszen tömör foglalata ez mindannak, ami vázlatosan tudni való Dukai Takách Juditról: „Dukán, Vas megyében született, birtokos nemes családban. 1818-ban férjhez ment Göndöcz Ferenc földbirtokoshoz, férjének halála után Fatthy István ügyvédhez. Első házasságában négy lány, a másodikban egy fiú született. Négyéves korában sógorságba került Berzsenyivel: 1799-ben feleségül vette Berzsenyi a 14 éves Zsuzsannát, Judit testvér-nénjét (helyesen: unokanővérét — S. A.). Zsuzsa szorgos, prózai gazdasszony volt; Dudi {Judit) csodált, szellemes szépséggé fejlődött. A költő szívesebben foglalkozott a sógornővel, mint a feleségével, aki beszélni sem tudott egyébről, mint a kolompárról és disznóhizlalásról. »Fáj a szánk, ha mosolyogni találunk-« — panaszolta levelében Berzsenyiné. Dudi országszerte hódított. Nem is -annyira versei, miint inkább édeskés biedermeier -arcképe, koszorúban hárfával pici nő, kivágott ruhában, sokszorosítva színes metszeten, poroelán-csészén, csukható ovális medaillonon. Hadifogoly magyar katonatisztek egy francia kisvárosban márvány-oszlopot emeltek ünneplésére, versben köszönte meg. Levél-özönnel lágyítgatták szívét ifjak és öregurak. (.. .) Festetich György 1817-ben meghívta Dukai Takách Juditot a Keszthelyi Helikon ünnepségre Berzsenyivel, Kisfaludy Sándorral, Pálóczi Horváthtal együtt. (...) De hamarosan a költőnő férjhez ment, cserben hagyva rajongóit, s ebben a házasságban a férj volt a prózai lélek. Kemenesaljái hagyomány szerint az impozáns grófi irodalmi ünnepélyről így nyilatkozott Göndöcz Ferenc, az illúziótian férj: »0, nagy Helikon, / Szarom neked a síkon.-«” Dukai Takáah Juditnak 1986-ban napok alatt elfogyott válogatott kötete (2000 példány) — túl Papp János kitűnő és lelkes szerkesztői munkáján, túl a Sárvári Tanács készséges támogatásán, s azon az egyszerű, de perdöntő körülményen, hogy a mindössze tucatnyi fellelhető 1909-es Vadász Nándor-féle * Dr. Patthy Imre időközben, 1987. február 12-én elhunyt. 307
