Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 3. szám - Ács Tibor: Az ifjú Batthyány (tanulmány)
leteltével 1828 áprilisában bevonult századához. Rövidesen értesült arról, hogy anyja panaszt emelt ellene az ezredparancsnokságnál drága lóvásárlása és adósságai miatt. Batthyány először szóban jelentette báró Anton Callot ezredesnek, majd 1828. május 9-i igázoló jelentésében írta meg a lóvásárlás történetét, leszögezve, hogy „egy tiszt adott szavát soha vissza nem vonhatja. Megengedem ugyan, hogy a két lovat egy kissé drágán vettem, de ez a jövőre nézve nekem zsinórmértékül fog szolgálni.” Az anyai vádak felháborították. Batthyány Lajos 1828. május 28-i emlékirata Az adósságok ügyében Batthyány — katonai elöljáróin keresztül — gróf Reviczky Ádám udvari kancellárnak 1828. május 28-án részletes emlékiratot nyújtott be. A német eredetiben megmaradt dokumentum igen értékes adatokat tartalmaz az ifjú Batthyány helyzetéről, anyjával való kapcsolatáról, segít abban is, hogy megértsük a későbbi gondolkodását és tetteit. „Nagyméltóságú Uram! Gróf Batthyány Lajos alhadnagynak, a báró Frimont 9. huszárezredből Tre- visoban, alázatos emlékirata az adósságok miatt ellene indított vizsgálat tárgyában. Nagymóltóságú Uram! A kitűnő bizalom, mely Nagyméltóságodat minden oldalról övezi, arra ösztönöz engem is, hogy az adósságok miatt ellenem indított vizsgálatban a következő kijelentést tegyem. Az anyám iránt való tisztelet és kímélet visszatartott eddig azon lépéstől, melynek célja nem egyébb, minthogy megismertessem eltévedésem történetét, s megmentsem nevemben becsületét, amely anyám támadásai által sérelmet szenvedett. Az a világos, szellemes szem, mellyel nagyméltóságod a földi dolgokat tekinti, teljesen meggyőz engem arról, hogy kellő és méltányos megvilágításban fogja látni helyzetét la védtelen árvának, kit vagyonából megcsonkítva, a nagy közönség előtt kegyetlen módon rossz hírbe állítottak. Szükséges azonban, hogy a múlt némely eseményeire visszátérjek. Atyám jó volt, noha heves, hirtelen haragú, de anyám olyan természettel bírt, hogy házaséletük boldog nem lehetett, s néhány év múlva elváltak. Elválásuk után anyám két gyermekével Bécsben élt korlátozva és visszavonultan. Midőn azonban ezelőtt mintegy 15 évvel édesatyám meghalt 'és végrendeletében összes vagyonát rám hagyta, számomra a megyei hatóságot gyámul rendelte, nővéremnek kiházasításul 100 000 forintot, özvegyének évi 12 000 forintot állapított meg; ekkor anyám azonnal Ikervárra, boldogult atyám halálozási helyére sietett, kieszközölte a végrendelet megsemmisítését, amihez mi gyermekek még akkor mitsem szólhattunk, a hagyatékot a fellettem való gyámkodással együtt hatalmába kerítette, s oly keveset gondolt az én javammal, hogy oly esetekben mikor a jószágkormányzó, egy szüleim házánál megöregedett szolga, az évi jövedelmekből atyám adóságait törleszgette, emiatt őt mindig korholta. Noha engem csupa elővigyázatból többnyire Bécsben neveltetett, mégsem volt az megakadályozható, hogy a dolgokról egyetmást meg ne halljak. Már akkor is félt ettől, mielőtt megtörtént volna. Attól a szerencsétlen pillanattól pedig megszűnt anya lenni. Gyámkodás és bizalmatlanság szállta meg a lelkét, a szívélyességnek nyoma sem maradt. Ö bennem már inkább csak az atyát, vagy annak örökösét látta. Így nőttem fel otthon nélkül, — mert anyám mindig távol tartott ma275