Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 3. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT KASSÁK LAJOS - Aczél Géza: A bécsi Kassák (tanulmány)
mechanikus pontossággal.” A hangütében, persze, a demonstratív szándék mellett ott bújkál a roppant feladattól való félelem, az izmusokat meghaladó ihlet bizonytalan mozdulása, sorsának és életkörülményeinek alakulásában pedig óhatatlanul a nagy munkásíró ősök heroikus példái derenghettek fel, mikor Bécs külvárosában számkivetetten és „nyomasztó nyomorban, a kvártélyos néni viaszkas vászonnal terített konyhaasztalán, pislákoló petróleumlámpa alatt rótta a sorokat” (Nádass József). Az intimitások és lelki megrázkódtatások teóriáktól idegenkedő műfajában azonban a költő áthidalhatatlan ellentmondásokba ütközik. A ^miniatűröknek” nevezett versprózában a szürrealista színezetű hangulatjelentések és a manifesztumok tételes kinyilatkoztatásai disszonáns alakításokat eredményeznek (legszembetűnőbben a Vérrel és fekete ráccsal... és a Végre mégis csak jó... kezdetű írásokban), az epika és líra határán történő egyensúlyozásból egyfajta „kvázi-publicisztikai köl- tőiség születik” (Vadas József). Ugyanakkor nincs abban semmi különös, hogy az életműben az izmusok lendületét kerülve fokozatosan kialakulnak a privátszféra sajátos tartományai. Hisz a konstruktivistára hangszerelt műből épp azok az érzelmi hullámok szorulnak ki, melyek a költői szemlélet változásait, a politikai .nézeteket, a társadalmi és személyes kötődéseket közvetlenül befolyásolták. A gyanakvás Kassákot már az új irányzat térhódításának a kezdetén megérinti, mikor Vissza a kaptafához nevezetes programcikkében így ír: „A konstruktivista mozgalom talán minden eddigi művészeti mozgalomnál rövidebb idő alatt válaszúihoz érkezett. Csak két lehetőség áll előtte: vagy megmarad a mai úton, amelyen át előbb-utóbb teljesen bele kell, hogy vesszen egy mérnöki, spekulatív dilettantizmusba, vagy megtalálja az önmagához vezető utat, amelyen át újból tisztán tudja kifejezni alkotó karakterét.” A miniatűrök „elkanyarodása” — Kassák értelmezi így ekkortájt írt 15—20 kis versprózáját — tehát írói korrekciónak, elvétett pályamódosítási kísérletnek is felfogható, mely törekvésnek a Számozott versek hangulati-tematikai átszíneződé- sével nyílnak meg új távlatai. A konstruktivista ihletettséggel és tipográfusi kedvvel összeállított Tisztaság könyve — melynek kéziratát előre küldi Budapestre, s itt magánkiadásban jelenteti meg — ennek a belső ellentmondásnak az igényes és szemléletes foglalata. A költő ebben kezdi meg egyértelműen az avantgarde líra szélsőséges elemeinek visszaszorítását. Közelebb engedi magához versét, a különlegesség kultuszát mind gyakrabban átüti képeiben az emocionális hangütés, a keresetlen lírai megnyilatkozás. A konstruktivista teória még erős, de az avantgarde gesztus ellen már a megcsöndesülő, elégiába vagy éppen idillbe forduló költészet poétikai sajátosságai munkálnak, s az alakítás egyre nehezebben fogadja be a formabontó szólamokat. Ez még akkor is igaz, ha Kassák címnélküli verseivel egy olyan versmodellt alakított ki magának, mely dadaista-szürrealista-konstruktivista törekvéseinek egyként képes volt formát adni, sőt a 35 versen keresztül ez a formáció vezeti át költészetét poszt- avantgarde, /klasszicizálódó korszakába. A verstípus, melyet Bori Imre tömbversnek, monolitnak nevez, azonban közel sem takar azonos líratípusokat. Benne a költő a tipografikus kiugratásakkal és irracionalizmussal tüntető dadaista kompozíciótól a realista életképekig a líra számos műfaji lehetőségét kiaknázza, a tragikus nihilizmustól az .idillfestésig a költészet szinte valamennyi hangját megüti. Ez, persze, azt is jelenti, hogy a húszas évek közepén a Kassák-vers szembetűnő avantgarde sajátossága még a konstruktivista ihletettség és a szürrealista látványszerűség. Előbbi a teoretizáló költő terméke, utóbbiban a kor modern, franciás verseszménye nyilatkozik meg. Mivel az építő eszmeiség a Tisztaság könyvében a programadás emelkedettebb tudatával jelentkezhet, a korábbi apoetikus gesztusok járulékos elemeivé válnak az alakításnak, sőt a szürreális lebegés, a groteszk-játékos motívumokkal képzett „felső szint” realitásokat megkérdőjelező-megemelő jelenléte sem több élményszínező jellegzetességnél. Kassáktól ugyanis idegen az automatizmus, a tiszta szürrealista komponálás. Legmerészebb asszociációit is folyamatosan visszafogja a közéjük exponált éles, átformálatlan életképekkel, a puritán és dísztelen tények tiszteletével. Látványra alapozott műveiből rendszeresen kiszólnak a bukott forradalom motívumai, a jövőt ostromló kérdések, a kétkedések, 261
