Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 3. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT KASSÁK LAJOS - Aczél Géza: A bécsi Kassák (tanulmány)
férgeket, melyek bőséges sorakoztatásában ott bujkál a formabontó költő polgárpukkasztó gesztusa. Ha mégis jellegadó Irányokat keresünk, azokat a vallásmotívumok hálózatában, a ló- és madérszimbolika párhuzamában, illetve kontrasztjában lelhetjük föl. Ezeket a motívumokat a költő beleszövi a történésmozzanatokba, s a költemény „második idejének”, a teljes pályának szimbólumaiként kezeli. Mert ha nem is látjuk a vallási motívumokat olyan pontosan szerkesztettek, miként ezt Bernáth Árpád és Csűri Károly a vers akadémiai vitájában bizonyítják, az kétségtelenül igaz, hogy a vallásos elemek mozgása megfelel a műbeli eszmélkedés dinamikájának. Tehát abból az életrajzi szituációból indul, hogy „valamikor azt hitte az öreg 21 éves koromban káplán leszek az érsekújvári plébánián” — s később, a szerzőpárt idézve: „a költő »magáratalálása« együtt jár a vallásosságtól való ... eltávolodással”. Szittya új vallásossága viszont túlmutat az elemzésekkel neki szánt Júdás-szerepen, benne Kassák forradalmi illúziótlansága is megfogalmazódik, amit csak növel a kompozíció lezárását hosszan előkészítő párizsi csalódás élménye. A ló meghal a madarak kirepülnek tudatosan konstruált fejlődésvonalát az erre a logikai sorra hangszerelt, szürrealisztikus irányba fordított ló- és madármotiváció jelzi legbizonyosabban. Mikor Kassák költeményének címét kijelöli, nem a sokak által vélt dadaista gesztusnak enged, csupán művének didaktikus élét tompítja poétikussá — a preszürrealista versízlésnek megfelelően. Mindez világossá válik, ha a két motívum egymáshoz és a lírai cselekményhez való viszonyát megvizsgáljuk. „A szöveg motívum- és emblémastruktúrájának értelmezése azt bizonyítja — írja tanulmányában Bernáth Árpád —, hogy a mű vertikálisan kétrétegű tér- szerkezetében a felső szint, a »-madarak«, »angyalok«, »fák« stb. szférája a »hol- nap«-ot, az eszmei vezető segítségével vándorúton keresendő vezető eszmét jelenti. Az alsó szint, a lovak szférája a múltat, a visszahúzó erőt, a pozitív eszme ellentétjét szimbolizálja. A két szint kezdeti el nem különülése, vagyis a madár- és lómotívumok ... kapcsolódása azt az eszmei tisztázatlanságot tükrözi, amely egyre inkább megszűnik a vándorlás során.” Az indító képben még azonos értékű mindkét komponens, innen teszi meg hányatott útját a ló-képzet a mélypontot jelentő „szamár”-ig, mely után létrejön a motívum transzfigurációja — a jövőbe nyitva új, pozitív lehetőségeket: „a modern lovaknak vasból vannak a fogai’. A madár-szimbolika azonban már lazább rendszert alkot a műben. A struktúrából ugyanis az következne, hogy a „madár” a földhözragadtságot légiesíti, annak eszményi ellenpárját képviseli. Noha példákat mindkét lehetőségre bőven találunk, a motívum mégis terheltebb, többértelműbb annál, mintsem funkcióját zavartalanul betölthet- né. Alighanem a költemény második idejének, a húszas évek kételyeinek is szerepe van abban, hogy a „madár”, a „kirepülés” föltétien konstruktív gesztusát nem tudja a költő végig vezetni, s a kritikus pontos, „szamováros képében az ábrázolás funkcióját elnyomja a kifejezésé” (Török Gábor). A motívumok rendszerezésével közelebb jutunk a kassáki avantgarde sajátos ismérveihez, mely a szintetizáló jellegben, a konstruktivista hajlam folytonosságában és az epikus anyag apró hangsúlyváltásokkal és éles vágásokkal való felgyorsításában jut kifejezésre. Ha izmusokban és stílusjegyekben gondolkodunk — A ló meghal madarak kirepülnek a gyors vágásokban leginkább tetten érhető futurista sajátosságok mellett az ún. alsó szinten működteti a költői expresszionizmus, a felső szinten, a „hangok”, a „fény”, a „madarak” szférájában és az ironikus, groteszk szituációkban a szürrealizmus képeit. A záró fejezet eszmei elbizonytalanodásával párhuzamosan a „csinált szavak” gesztusaiban, a deheroizáló-depoetikus fintorokban kísért a dadaista ihletettség. A vers szigorúan szerkesztett részleteiben pedig már konstruktivista indulatok dolgoznak — „a Kassák-költemény »lappangó« szakaszai ... egy önéletrajzi leíró-ábrázoló, egy reflexív kifejező és egy dadaista-abszurd” réteget (Rába György) alakítanak ki. Közeledve a húszas évek közepéhez, az avantgarde tradíciókhoz ragaszkodó 257
