Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 3. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT KASSÁK LAJOS - Aczél Géza: A bécsi Kassák (tanulmány)
forrongásban lévő szemléletet körvonalaz, hanem azért is, mivel művének motívumai, epikusabb gócai és a hontalanság hangulata elsősorban a címnélküli versekben fogalmazódnak meg. Ezekben alakította ki fanyar iróniáját, szkeptikus történelemfelfogását, s az alanyi megnyilatkozás vetületeként az intim rezdüléseket, a bensőségességet, lírai vallomásait. A mű avantgarde-hoz való viszonyát, stíluskeveredését, a költőre oly jellemző szintézisigény megnyilatkozását kulcskérdésként veti fel Rónay György: „elsősorban talán azt próbálnám megvizsgálni — írja —, hogy a vers sodra, egyhuzamú dikciója hogyan vegyíti az előadás megszakítatlan folyamatában, hogyan úsztatja mintegy az emlékezés szüntelen áradatában a legreálisabb elemeket — képeket, kifejezéseket — az elvontakkal, irreálisokkal, konkrétat az absztrakttal, s hogyan kelti éppen ezzel az emlékezés valóságának nagyfokú hitelességét és szuggesztivitását”. Jellegzetesen kétszintes alkotás A ló meghal a madarak kirepülnek, melynek realista alapszövete van — a csavargás fizikai és a jellemfejlődés pszichikai összetevőivel. Ezt a kontinuitást bontja aztán Kassák kihagyásaival, asszociációival, szapora stíl- avantgarde gesztusaival az emlékezés lírai szituációira, miközben az élményanyag fölött egy motívumokban és szimbólumokban gazdag szürreális világot lebegtet. A csavargás reális, fizikai élménye tüntető egyszerűséggel, konkrétsággal tükröződik a versben az „1909 április 25”-i elindulástól az „angyalföldi állomás”-ig. Élő alakok az útitársak (Gödrös Ferenc, Szittya Emil), az útvonal Németországon át Párizsig és ia költőt elérő események is majdnem ugyanazok, mint az önéletrajzi regény megfelelő fejezeteiben. Az esztétikailag semmitmondó tényékhez még az élményszerzés szintjén kapcsolódik a költőnek az a tudati fejlődése, melyet a megnyílt távlatok, az úton szerzett ismeretek gyorsítanak fel, hitelesítenek. A leíráson túl a fejlődésben az a hangulati-intellektuális ív képezi a mű alapfeszültségét, melyen „Páris/... a csúcspont, a kifelé irányuló várakozás beteljesülése; a belső utazásban a mélypont, a születés ellenpólusa, a teljes kiábrándulás” (Földes Éva). Ezt az ívet követi a költői tudatosodás, ehhez a vonalvezetéshez igazítható a költemény motívumrendszere is. Kassák a kompozíció Brüsszelig tartó idejébe sűríti költői fejlődésének kb. azt az évtizedét, mely a kezdeti verselgetésektől az aktivista színrelépésig eltelt: „nekem versek és hadzsura erdők kezdtek nőni a fejemben ” -* „a verseimen dolgoztam akik úgy jöttek elő fejemből mint valami aranygyapjas birkák” -»■ „két verset küldtem haza a független magyarországnak” „én költő vagyok” -*■ „akkor már költő voltam megoperálhatatlanul” -> „igéim virágokban lobogtak már a mezőkön”. Ennek az ívnek a koordinátái között a brüsszeli orosz gyűlés a forradalom izzó ideje — utána, a bécsi korszak verseihez hasonlóan, már csak rezignált kételyekkel övezve tűnik föl a költői attitűd. A mű végén érkezik a szerző a poémát szövegező költő jelenéhez, az útkeresés rezignált sóhajához és a tanulságok levonásának híres-hírhedt gesztusához: „én KASSÁK LAJOS vagyok s fejünk fölött elröpül a nikkel szamovár” A csavargás élményének hangulati hullámzása tehát a költő-ideológus Kassák pályájának függvénye, a két idősík egymásba játszatásával már az elbeszélés szintjén megteremtődnek a mű minimális esztétikai értékei. A brüsszeli gyűlés a Tanácsköztársaság motívumbeli egyezései, a párizsi és a bécsi kiábrándulás analógiája, az európai út után az avantgarde felé lendülő költő és a forradalmi kudarcokból kilábaló Kassák hasonló aktivitása e kétféle időnek a főbb érintkezési pontjai. A költemény azonban nem ragad meg ezen a „fizikai” idősíkon. Az epikus élményanyag összeolvad a műben a későbbi időperspektívákat érzékeltető lírai motívumrendszerrel, szembesül a húszas évek avantgarde gesztusaival s működésbe lép a kassáki automatizmus is. A főbb motívumok közül több közvetlenül kapcsolódik a csavargás élményéhez, a vándorlás reális elemeit rendszerezi bennük a költő. Ide sorolhatjuk a fejlődést mint pszichikai komponenst, az orosz-motívumot, mely a lázadás tartalmát kapja, a csavargóiét depoetikus társképzeteként pedig a 256
