Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 3. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT KASSÁK LAJOS - Aczél Géza: A bécsi Kassák (tanulmány)

tékelés és a vizionáló ember preszürrealista gesztusa. A periódus kulcsértékű verse a 0 X 0 = 0, mely „úgy hat, mint a közvetlenül utána következő, 1920—21 időjelzésű harmadik könyvnek, az immár témátlan, helyesebben "öntémájú" Kassáknak a bevezetése” (Rónay György). A plasztikus verscímek után a megrendülés és kiábrándulás erejével hat a reménytelen képlet előhívása, mely- a címnélküli kompozíciók megszületését is inspirálhatta, hiszen e mű után — az életrajzi eposztól eltekintve — Kassák majd tíz évig sem él a lírának ezzel a kiemelő, ráhangoló lehetőségével. S míg az expresszionista költemények horizontváltásai az emberi lehetőségek kozmikus arányait érzékeltették, addig itt (az egyén mikrokozmosza felé fordul a tekintet, egy élesein lehatárolt világ belső üzeneteire figyel az író:

„Éjjel nappal

ijedt fekete lovakon ügetünk a koponyánkban”

Ebben a világban már szürrealisztikus színezetet kap a fényesség és a napsütés „sárga madara”, visszavonhatatlanul a költői ötletekhez és szorongásokhoz hasonul a külvilág. A zárás pedig a húszas évek költészetére oly jellemző gesztus-értékű kép, mely motívumaiban lazán kötődik bár a mű hangulatához, a „repülő nikkel szamovár”, az „eltemetett tornapapucs”, a „ketyegő cilinder” félelmetes irracionalizmusának rokona.

Persze, az igazi fordulatot azok a versek jelzik, melyek mögül már eltűnik az önmagában is abszurd kórházi háttér, mint a Fölvérzett lámpák tereket glóriáz- nak... és Az ég akkor fiatal mázolókat könnyezett... kezdetű művek esetében. Előzőben a költő megtartja az expresszionista ódák technikáját, aktivista motívumaiból alakítja ki „idők iszapjában megálltak az órák” tételét. A kozmikus arányoknak és a reménytelenségnek az összeházasítása szüli a vers feszültségét, ebből táplálkoznak disszonanciái. A dinamizmus megtapadt, expresszív szavai a csönd érzetét igyekeznek fölkelteni, mely a kudarc, az „összecsuklott akarat” jelzésével egyenértékű. A másik költemény — variációját a 17. versben láthatjuk viszont — az első olyan Kassák-mű, mely nem nyúl vissza a változás konkrét okaiig, hanem „hej de neki vagyok keseredve” elvont gesztusával rugaszkodik az öntémájú vers kompozíciójához. A Számozott versek lényegi ismérve már ez a motiválatlanság. A szabad asszociációk, a kommentáló szövegrészek közé szorított képi bukfencek nem demonstrálnak többé, csupán állapotot jeleznek, a céltalanság spontán reflexióit szö- vegezik. A jelentés irracionális tartalmával tüntet, egyetlen funkciója a provokáció. A folyamat végső állomásaként értelmetlen hangulatfestő szavak vegyülnek a mű szövetébe, a versformák felbontása után a szavak is gyakran elveszítik lexikális jelentésüket. „Az idézett szavak fiktív csinálmányák — idézi A ló meghal a a madarak kirepülnek hasonló megoldásairól a költő egyik levelét Zolnai Béla —, nem létezők, nem fogalmi, hanem indulati tartalmúak. Ahogyan a költői indulat feszítő ereje szétveti a versben az eddig ismert versformák bármelyikét, úgy a fokozódó szenvedély legszívesebben az összes létező szavakat félredobná, hogy legsajátosabb érzelmeit a magacsinálta nyelven fejezze ki!”

A folyóiratával természetszerűleg hangot váltó Kassák már a mélyponton megkezdi az irodalmi élet más területein is új kapcsolatai kialakítását. A Bécsi Magyar Üjság őszi számai MA-estélyekről tudósítanak, a különböző magyar kiadóknál (Bécsi Magyar Kiiadó, Bán Verlag, Pegazus, MA) folyamatosan jelennek meg a mozgalom vezérének és munkatársainak otthonról hozott vagy éppen már az emigrációban írt kötetei. Kassák régebbi és újabb verseiből a könyvforgalomba nem kerülő Versek és Az új Kassák című füzetek adnak ízelítőt, költői munkásságának összefoglalását pedig — az addig írt elbeszéléseket válogató Novelláskönyvvel párhuzamosan — a Világanyám kötetében teremti meg. A gyűjteményt záró 18 számozott kompozíció a szerző szerint is „első nekiszaladás az új Kassák felé” — a konstruktív társadalmi folyamatokból a kiábrándulásba és a tagadás újabb övezeteibe érkező „esetleges” dadaista (Micheli kifejezése) produkciója. A minősítés az „abszurd” dadaistákkal szemben lényegi ismérvekre utal, a művészi megítél- hetőség határain kívül rekedt romboló gesztusokkal szemben valós esztétikai érté248