Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - Gyurkovics Tibor: Fekvőtámasz (komédia)
Gondolja el. Hideg késsel nyomogattam, hogy lelohadjon. BAKAI Tényleg van itt egy kis dudor . . . IBI Pedig bepúdereztem! (toporzékol, Bakai fogja) Most úgy nézek ki, mintha fejbe vert volna valaki! Hogy álljak az ezredes elé? BAKAI (egy pillanatra elengedi) Maga az ezredest keresi? IBI Be akarok jutni! Maga megértheti! Engedély kell. De hajnalban keltem. Kettőre vissza kell érnem. Kezdődik a műszak. BAKAI Milyen műszak? IBI Látszik a folt? BAKAI (a lány fejét fogja, nézi a homlokát) Várjon .. . Egy kis kenőcsöt kellene rátenni... (Kantinosnő benyit a tálcával) KANTINOSNÖ Ja . .. Bocsánat. (Kihátrálna) BAKAI Tegye le. Talált kalapácsot? KANTINOSNÖ Egy kis üdítőt hoztam. Kalapács nincs, (leteszi a tálcát körülményesen) Nem ismer határt. BAKAI Eltört a kisasszony cipősarka. KANTINOSNÖ Majd maga megreparál- ja. Máshoz sem ért. BAKAI Barbara! KANTINOSNÖ Ez a nevem. De szólíthat Rekontrának is. (kivonul) IBI Ki ez a nő? BAKAI Senki.. . Fölhordja az italokat. IBI Csak egy kortyot. (Bakai készségesen viszi neki az italt) Összejött. Magának nincs úgy, hogy összejön? (elhajítja a szandált) A fene egye meg! Spanyol szandál! Csak kizsebelik az embert. BAKAI Igyon. IBI Nem túl erős? Nem bírom az erős italt. Leszed a lábamról, (isznak) Képzelje ... gondolhatja, hogy nem megyek akármilyen társaságba ... Ez elég erős. BAKAI Jobban lesz tőle. IBI Jó, hogy nem azt mondja, jobb létre szenderülök. Én nem akarok mindenkivel lefeküdni. BAKAI Mért mondja ezt? IBI Jaj ... Nem tudom. Mindenki azt hiszi, hogy rajtam kifog az ital. (iszik) A fodrászatban van egy srác ... Tetszik valamim neki. Nem derült ki, hogy mi. Pedig szerette volna kideríteni. Valami bulit szervezett. Mért ne menjek el egy bulira? Nem tartom föl? BAKAI Nem. Dehogy. IBI (suttogva, közelről) Le akartak fektetni! (nevet) Engem! Agyonitattak. Azt hitték, akkor be lehet bundizni! BAKAI Ezzel megcsinálom! (szöget hoz a fiókból) IBI De hogy szögeli be? Van kalapácsa? BAKAI Várjon, (a derékszíjához siet) IBI A nyavalyások. Nekem csak az kell, aki tetszik. Azt hiszem, ez reális szabály. A döntő pillanatban józanabb vagyok, mint az anyaúristen! Őrmester úr ... (Bakai a revolverét veszi elő, azzal re- parálja a cipőt. Ibi előtt érdél. Szögei a revolver nyelével) BAKAI Ne aggódjon. IBI De elsülhet! BAKAI (fölvigyorog Ibire) Biztosítva van. (Ezredes állít be, mögötte a Tiszt meg az Irodista) EZREDES Őrmester ... Ja . .. Bocsánat. IBI Ezredes úr ... Ugye, maga az ezredes? ötven kilométert caplattam. Tönkrementem. Nem akarok semmit, csak ezt a csomagot átadni, (fölmutatja a szatyrát) Narancs. Meg egy zokni. Nem tudom, hogy olvasni, szabad-e? Egy szerelmes regény, meg Lubszkij kapitány emlékiratai a második világháborúból. De ha nem, hát nem. Csiszár Bélát keresem, nekem vissza kell mennem a tizenkét óra ötvenessel. Kezdődik a műszak. A civilek nagyon pontosak, ezredes bajtárs. Szegény fiú, még nem szokott bele. De ha az ezredes bajtárs megengedi... Csak a csomagot. Nekem úgyis letört a cipőm sarka. De már jó . .. (rááll) Nem volt kalapács. De beverte. Ezredes bajtárs ... (szedelőzködik) Elbattyogok. (az ezredesek körötte állnak) Maguk rendesebbek, mint a civilek. Azok nekiesnek az embernek ... EZREDES Őrmester... A parancsnokságra kell mennünk. Kísérje ki a hölgyet. .. Jó a sarok? (Ibi visszabólint) Isten igájában ... Nem így írta Nyírő József? (nevet) Mi meg a Hadisten igájában ... Ugye, megérti? IBI Majd jövök! És köszöngetem. Bocsánat. Ha átadnák a csomagot... (kitesz égy üveget az asztalra) Ezt a dzsúszt az ezredes bajtársnak hoztam. Legközelebb több időm lesz ... (kimegy, Bakai kikísé- H, majd visszajön) EZREDES Mért nem adja át ezt a csomagot Csiszárnak? Szegény lány idefárad. Ne éljen vissza a hatalmával. Mi nem hadbírók vagyunk. Lassan. Megérik. 15
