Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 1. szám - Gyurkovics Tibor: Fekvőtámasz (komédia)

Kialakul. Ezt maga is megértheti végre. Hiába prédikálok? Finoman. Rárakódik. Mint a kristály. Belsőleg, (kiindulnak) (sötét) (Ugyanaz a tér, a Tiszt beszélget a roko­nokkal) NEVELŐAPA Nekünk nincs semmi ké­résünk ... ANYA Hogy-hogy nincs kérésünk? NEVELŐAPA Ágikám, galambom, most ne tartsuk föl a százados urat... Ugye, százados? TISZT Százados vagyok. NEVELŐAPA Na, látod Ágikám. Nem őrmester. Nem lehet ide-oda rángatni. ANYA De ki rángatja ide-oda? NEVELŐAPA Jaj, Ágikám, ne akadékos­kodj. Látja, (századoshoz) ilyen. Mi csak éppen erre jártunk ... ANYA Te csak mindig rosszat akarsz a gyereknek. NEVELŐAPA De mért akarnék rosszat? Ilyeneket mond. Tízéves kora óta isme­rem. Mért akarnék rosszat? ANYA Sose szeretted. NEVELŐAPA Kérem, ez botrány. Az életemet áldoztam föl értetek. (Tiszthez) Az életemet áldoztam föl értük. (Anyá­hoz) Hogy lehetsz ilyen kegyetlen? (Tiszt­hez) Hogy lehet ilyen kegyetlen? TISZT Mit akarnak? NEVELŐAPA (Anyához) A legnagyobb szerelemben is ő volt a fő szempontunk, nem? (Tiszthez) A legnagyobb szerelem­ben is ő volt a fő szempontunk. TISZT Milyen szerelem? ANYA (mindig magának méltatlankodik) Legnagyobb szerelem! Lajos, hát szállj már egyszer magadba! Legnagyobb sze­relem. Annyi volt, hogy elcsábítottál, én meg vakon mentem utánad, mint a hold­kóros. NEVELŐAPA Elcsábítottalak? (Tiszthez) Most azt mondja, hogy elcsábítottam. (Anyához) Én nem akartam, hogy elválj. ANYA Kiforgattál az egész mivoltomból. Rám se lehetett ismerni. A zsigereim- ből, az egész burkomból! Ugyan, mit ér­dekelt téged a gyerek. Szegény Béla. NEVELŐAPA Akkor azt mondtad, sosem találkoztál ilyen emberrel. (Tiszthez) Azt mondta, sosem találkozott ilyen em­berrel. ANYA Megsínylette. Azt se akartad, hogy magamhoz vegyem. NEVELŐAPA Hát sárkányt vettem ne­ki, kisautót, képeskönyveket! ANYA Ajándékok! Magadhoz akartad édesgetni. Az volt a szerelem, hogy én vártam rád, éjszakáról éjszakára, míg te, ki tudja milyen nők ágyában hentereg­tél. Ez volt a szerelem. Persze, hogy meg­sínylette. NEVELŐAPA A végén még azt mondod, hogy téged sem szerettelek. (Tiszthez) Azt akarja állítani, hogy őt sem szeret­tem. ANYA A gyermeki lélek nagyon érzé­keny. Akkor nem figyel az ember ilye­nekre, nem is figyelhettem, leszedett a lábamról. Most itt a végeredmény. NEVELŐAPA De milyen végeredmény? Hogy katona? Mindenki katona, nem, százados úr? Most már belehal? Ezen kár izgatnod magadat. Ágikám, ne tartsuk föl a százados urat. Gondolhatod, hogy neki is rengeteg dolga van, nincs ideje a mi őstörténetünkkel foglalkozni. ANYA Őstörténet. Neki őstörténet. Jó, hogy nem azt mondja, hogy semmi kö­zünk egymáshoz. NEVELŐAPA De ki mondja, hogy sem­mi közünk egymáshoz? (Tiszthez) Most azt mondja, semmi közünk egymáshoz. (Anyához) Éppen azért vagyunk itt. Most is rohanok, otthagyom a munká­mat, a mezei munkák kellős közepén, de én vagyak a részvétlen. Én a lelke- met adom . . . ANYA Ne add. Kértem én, hogy a lel­kedet add ? Inkább egy kis emberséget... NEVELŐAPA Ne sírj, Ágikám, nem való sírni. (Tiszthez) Most sír. Én nem vagyok a gyerek apja! Én vezető beosztásban vagyok, nekem szükségem van az ide­geimre. Szeretem a gyereket. De a téesz- ben nagyon nagy a felelősség. A gyerek nem az enyém. Hogy értse a százados úr. Exportra gyártunk, alig tudtam ellógni. Most van a munka dandárja. De mindig úgy bántam vele, mintha a sajátom vol­na. Én a tagokat is keményen fogom. Ez az én elvem. Mit akar ez az asszony? Hogy szívinfarktust kapjak? Ismer en­gem. Én teljes erőbedobással dolgozom. A gyereknek van rendes apja, sebész, Pesten. De én nem akartam a nyakába varrni, pedig az ő gyereke. Most közel lakik hozzánk. Persze, hogy hozzánk jár. Mért? Ez is az ő otthona. És melléküzem- águnk van, el sem tudom mondani, mennyi gond. Villát építettünk neki. Hogy legyen hol laknia, ha kijön a ka­tonaságtól. Ezért vagyok gazember? Min­16

Next

/
Thumbnails
Contents