Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - Gyurkovics Tibor: Fekvőtámasz (komédia)
mibe. Beburkolózni. Hogy boruljon ránk a gyermekkori sötétség. Jaj, be se mutatkoztam ... Ibi vagyok, (föláll, odabicegne Bakaihoz, az elébe jön, megfogja) BAKAI Bakai őrmester vagyok. IBI Én meg csak föltartom magát. Ne haragudjon, (visszabiceg) Leroskadok. Maga nem a fal mellett alszik? Persze, maguk katonák. Strammak. Maga szabadon alszik? BAKAI Szabadon? IBI Ügy értem, nem fal mellett. Nem félek, nehogy azt higgye. Csak behúzódom. Be, be a fal mellé. Sejtelmeim vannak. Hogy valaki rámugrik. Volt egy macskánk, egészen kicsi macska, egy perzsa meg egy közönséges macska keveréke, egyszer a fejemre ugrott reggel. Szörnyen megijedtem. Azóta sejtelmeim vannak, hogy odaugrik valaki. BAKAI Perzsa és közönséges? IBI Érti maga ezt? Én mindig azt hittem, hogy ezek a nemes fajok tartják magukat. Mármint hogy nem. .. elegyednek ... ért engem ... nem feküsz- nek össze. Nem csinálnak egymásnak, szóval érti kismacskát. BAKAI Mért? Ök is... emberek. IBI Jól mondja. De jó, hogy maga ilyen rendes. Igaza van. Nincs különbség. Rég rájöhettem volna. De este behúzódom a sarokba. De nem is ez a lényeg. (cipőre) Ugye» kaput? BAKAI ' Talán megragad. Talán lépjen rá. összenyomódik, (leguggol Ibi elé, az fölveszi a cipőt) IBI Nagyon jó. Lépjek rá? Azt mondja? (egy-két lépést tesz a szandálban, óvatosan, kecsesen) Tart! Jó lesz! Maga nem cigarettázik? Ideges vagyok, ne haragudjon. (retiküljében keresgél, Bakai a fiókból cigarettát visz neki) Köszön- getem. Maga? BAKAI Rágyújthatunk, (meggyújtja Ibi cigarettáját, az öngyújtó nagyot lobban) IBI (utána ráfúj a lángra, nem alszik el) Nem tudom elfújni. Pedig nem szabad kettőnek egy lángról rágyújtani, igaz? BAKAI Miért ne? IBI Ne, ne... azt hallottam szerencsétlenséget hoz. Hogy a szemben lévő lövészárokból már odapörkölnek. BAKAI Hogy maga miket tud! Csak a harmadiknak nem szabad. Azt lövik le. IBI A harmadikat? Jaj, de jó, Tényleg, lehet, hogy a harmadikat. Maguk lövészek, igaz? BAKAI Na, milyen a cipő? IBI Billegek. De jó ez a slukk. Szívja csak. Hogy mért indultam el? Mert rágják a fülemet. Azt hiszik, akkor jobb. Az ő kis pubikájuk. Jaj! Tudja, milyenek ezek a civilek, (kezét nyújtja Bakainak) Na, fogjon meg egy kicsit Düledezem. (lépeget) Stabil. Haza tudok menni! (lereccsen a sarok) Borzalmas! (leroskadna, Bakai fölfogja, tartja) Nem, ezt nem bírom! Annyira szerencsétlen vagyok. Egy ilyen semmiség miatt... BAKAI Várjon. Ne izgassa magát. Meg- szögelem. (a priccsre támogatja) IBI De ez az egész... (a szatyrát nézegeti) A narancs is megpüffed. Én többet szenvedek, mint Béla. BAKAI Béla? IBI Hogy nőiért kellett eljönnöm? De már a nap is rosszul kezdődött... BAKAI (kikopog a tolóablakon, Kantinosnő benéz) Barbarácska ... nincs véletlenül magánál kalapács? KANTINOSNÖ Kalapács? Kit kell fejbeverni? BAKAI Most ne, Barbara... És egy kis hűsítő, vodkával... Biztos van kalapács .. . Megszögelném .. . KANTINOSNÖ (benéz) Azt elhiszem. (berántja a tolóablakot) IBI Csak bajt okozok magának. Hogy mért jöttem ide? Most ez biztos azt hiszi, a szeretője vagyok. BAKAI Dehogy hiszi... Nem szoktam itt. . . Szolgálati hely . .. IBI Maga itt szokott a priccsen? Aludni? BAKAI Gyakorta. IBI Szegény. Itt nincs hova bebundizni. Rámjött, ne haragudjon. Lehet, hogy csak a macska miatt. Már a nap is rosz- szul kezdődött. Én nem tudok ötkor fölkelni. Be kellett állítanom a vekkert. De azelőtt balra volt az éjjeliszekrény. Most meg áttétük, hogy .. BAKAI Bebundizhasson ... (nevet) IBI Ügy, ahogy mondja. De bevertem a fejemet! Ellenkezőleg ugrottam, hogy lenyomjam a vekkert! Bele a falba! Borzasztó! (nyomogatja a homlokát) BAKAI De . . . miért nem vigyáz? (közelít) IBI Kapkodok. Egész életemben kapkodtam. Nem akartam fodrász lenni, de nem volt türelmem a tanuláshoz. Látszik az a kék folt? (Bakai a lány arcát fogja, nézegeti a homlokát) 14
