Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 3. szám - Kenéz Ferenc: A hollywodi temető (vers)
Szóval hát ennyi a legenda város. És hősei a legendának. Anyám fekete szilvaízt főz, így lesz vége a ragyogásnak. Hollywood már borostyánban. Akii valamit látni akar még, abból, ami volt, hát jöjjön gyorsan. Álmodozzon csak elrévedezve a fekete-fekete vagonokban. Hollywood már borostyánban. Hogy hamis vol't-e a korszak, hogy a lényegről kiderült: csupa látszat? Minden igaz volt, ami kiszolgált, csak az volt hamis, amit kiszolgáltak. Hollywood már borostyánban. És átalakul az álom-város, az égen hulló virág megy át, már nem a vásznon, a díszlet mögött történnek meg a tragédiák. Hollywood már borostyánban. Csak mikor vér folyt, igazi vér, le a falakon, szanaszéjjel, akkor derült ki igazából, mi történt itt-ott egy-egy éjjel. Hollywood már borostyánban. A sztárok persze még szerepeltek: interjút adtak, mosolyogtak, ahogy fényesedtek a j upiter-lámpák, úgy komorodtak (él a kapualjak. Hollywood mér borostyánban. Mind, aki eddig rajtuk csüggött, már egyébbel foglalkozott régen. Hisz itt is, ott is pokolgép robbant iskoláskönyvek vitrinéiben. Hollywood már borostyánban. Hiába léptek ki a sztárok hófehér erkélyre, pávakertbe, meg-megreszkettette a levegőt a polgárjogi mozgalmak csendje. Hollywood már borostyánban.
