Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 3. szám - Kenéz Ferenc: A hollywodi temető (vers)

Ma zarándokhely az álom-város.

Kik nagyok lettek, a nevük kőben.

Ám irgalmatlan idő sír föl a maszületett csecsemőkben. Hollywood már borostyánban.

Voltak, persze, kis tüntetések Hollywood mellett, Hollywood ellen: nem engedték, hogy földbe .szálljon, nem engedték, hogy mennybe menjen. Hollywood miár borostyánban.

És felsorakoznak mind a szabók, kik csillagot varrtak a nevekre, de az aprópénzt megtartották, kuncogva hullott a zsebekbe. Hollywood már borostyánban.

Mígnem a világ összefogott, megmenteni a látvány-várost.

Gyűjtés indult nagy hírveréssel, lávaként öntötte el a világot,

ám ahogy alábbhagyott a láva, úgy fagyott bele a csoda-város hirtelen kihűlő tajtékjába: belefagyott a borostyánba.

Turisták járnak kívülről körbe,

ám mi odabenn nem élünk könnyen,

csodálják e borostyán-óvárost,

annyi a levegőnk, amennyi tüdőnkben,

élünk benn az arany-gömbben, jönnek kívülről s körbejárnak, ahogy mi látjuk odábentről, aranyló holdak és arany-árnyak,

élünk-e sárga mikroszkópban, arannyá dermedő hazánkban, s az remeg minden dobbanásban, hogy Hollywood már borostyánban.