Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - Gyurkovics Tibor: Fekvőtámasz (komédia)
EZREDES Bizalmas? (Tiszthez) Maga érti ezt, százados? TISZT Én semmit sem értek, ezredes. EZREDES (Bakaihoz) Talán menjünk el? Pucoljunk? BAKAI Dehogy akarom, ezredes bajtárs . . . KANTINOSNŐ (a tálcával kivonul a tapétaajtón) Én mindenesetre, azt hiszem, fölösleges vagyok. EZREDES Mi folyik itt, őrmester? BAKAI Semmi sem folyik, ezredes bajtárs ... Ez olyan szemtelen perszóna . .. EZREDES Hallja, százados? TISZT Hallom, ezredes. EZREDES Ki az a szemtelen hölgy, aki... BAKAI Ez. Ez, aki kiment. Nem érdemes vele foglalkozni. EZREDES Hallja, százados? TISZT Nem tudom követni, ezredes. Nem volt ez ilyen. EZREDES De én foglalkozom vele, őrmester? Én fogadom itt az irodámban? Én vagyok a világ legtrehányabb embere? Én vagyok az a felelőtlen szarj ankó, aki már a kimutatásokkal sem törődöm? (órájára néz) Itt állok s ezzel a kuplerájjal foglalkozom! Régen a parancsnokságon kellene lennem! Marha vagyok. Mekkora marha! Ezzel vesztegetem az időmet! Baromi! Egyet jegyezzen meg, őrmester, (közel) A katona nem szafalá- dé. (kisiet, a Tiszt követi) (Bakai meg az Irodista állnak, szárnya- szegetten) BAKAI (rettenetesen halkan) Maga meg akar gyilkolni? Hányszor könyörögtem magának, hogy előre jelezze, ha valaki be akar lopózni ide, mért akar kivégezni, azt hittem, magának jó dolga van itt, magának van esze, maga az én segítségemre lesz, de csak bejár ide, mint a kísértet, ahelyett, hogy óvintézkedéseket tenne, én nem tudom, mit csináljak magával, érzékeltettem ezerszer, hogy dolgozom, hogy mi a teendője, mi a bizalmas, meg ha jön az ezredes, ez nem élet, beláthatja, maga összejátszik a társaival, csak hogy kellemetlen helyzetekbe sodorjon, (közelít felé, az Irodista hátrál) Azt hiszi, hogy én mindent elnézek, velem mindent lehet csinálni, hogy betették a seggüket a hadseregbe, már egyenértékű emberek lettek, nem fogja kibírni ezt a két évet, én garantálom magának, itt nem lesznek házibulik a hátam mögött, eleinte sajnáltam magukat, hogy szegények, soványak, nem bírják a terhet, kímélni kell magukat, ahogy kíméli ez az egész társadalom, hogy nem eszmélnek, nem volt háború a nyakukban, sem forradalom, csak karácsony meg mikulás-est, de ez nem civil élet, ez nem diszkóklub, meg csinibabák, megígérhetem . .. (Belép, szinte nekik ütközik Ibi, huszonhároméves lobbanó szőke jelenség) IBI Jaj... zavarok? BAKAI Kisasszony... Tessék, (összeszedi magát) IBI Jaj... Ne haragudjon, (sírni kezd, zsebkendőbe nyomkodja az orrát) BAKAI Sánta ... Vigye ezeket a kimutatásokat... a másik szobába, (fölnya- lábolja az iratokat, az Irodista kezébe nyomja) IRODISTA Megcsináljam? BAKAI Ne csinálja meg, csak vigye ki. Köszönöm. (Irodista kimegy) Kisasszony ... ne sírjon. IBI Ne sírjak. Könnyű azt mondani. Hajnal óta utazom, azt se tudom, miért? Mért kell nekem ide bejönnöm? De mindenki csak az én fülemet rágja. BAKAI De mért rágja? IBI Leülhetek? Hova üljek? Persze, ez is nagy szemtelenség, de alig állok a lábamon. BAKAI Persze, hogy üljön le. Ide. Vagy hozassak egy széket? IBI Nem. Jól lesz ez is. (leül a priccsre) A cipőm sarka is letörött. Direkt a legdrágább cipőt vettem, -hogy bírjam benne a lábalást. És ez van. (leveszi, nézegeti a cipőjét, lifeg a sarka) Jaj. És biztos föltartom magát. Most mit csináljak? BAKAI Mutassa, (átveszi a cipőt, mustrálja) Meg kell csinálni, (az íróasztalfiókban keresgél) Talán megragasztom. (ragasztózza a cipősarkat) IBI Ne fáradjon vele. Azt nem tudja elképzelni. Ha egy nap rosszul kezdődik, akkor úgy is folytatódik. Tudja, a fal mellett alszom. Nem is tudom, mért. Van elég hely a szobában. Mért alszom a fal mellett? BAKAI Nem tudom. IBI Persze, szeretek a fal mellett aludni. Behúzódni, mint egy kuckóba. Bebundiz- ni. BAKAI (a cipőt ragasztja) Bebundizni? IBI Jaj, mi csak úgy mondjuk a nővéremmel. Tudja, bebújni valahova, vala13
