Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 3. szám - Bella István: József Attila (vers)
BELLA ISTVÁN József Attila Koczkás Sándornak és a Tiszta Szívvel szerkesztőinek és szerzőinek. Világ Világa! Mi lesz magával, ha irgalmatlanok a kerekek és ellökik és ott marad egyedül, egymaga, szemközt az elvetélt halállal, azzal, hogy él, él, él, mert ver a szív, szíve, mert meghalná élni hagyták, és csontjaira csak a csillagos ég borul, nem a szemfedő-Magyarország, az a vasúti térkép? De hiszen élni él még! A két csendőr, aki laz áj üldöző Jolánt estében fölfogja, íme haptákol, s odaáll maga mögé, s már viszik is arra az útra, honnan a jegenyék is kivándoroltak, s holtak deresére húzva vergődik síkság 'ás hegyvidék, mert minden sír deres itt, is rajta, mint megbotozott csecsemő, verődik egymásra hullva-háborulva múlt, jelen és jövő. DE HISZEN ÍGY IS TÖRTÉNT BETÖLTÖTTE A TÖRVÉNYT ÉS PARANCSRA VAGY ÖNKÉNT MEGCÁFOLTA AZ ÖNKÉNYT ... és bolond ki vágyna rogyván a perzselt délelőtt s nyárvégi zöngne lassan, a szél-sövény előtt és Fanni Der springt tudnám és szent hinni szabadja és sárral kevert száradt vér noch auf Abda töltés: fényben fürdőző füzes Golgotacsönd és fényben fertelemben fuldokló anyaföld Világ Világa! Mi lesz magával, ha irgalmatlan a golyó, és ott marad egyedül, egymaga, szemközt az elvetélt halállal, azzal, hogy él, él, él, mert ver a szív, szíve, mert meghalni 'élni hagyták, és viharkabátjára csak a napfényes ég borul, nem a tömegsír-Magyarország, az a maga megásta laza, porhanyós mélység? 193
