Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 2. szám - Tóth István: Ecclesia Sancti Martini in Sabaria - jegyzetek egy két évszázados filológus-vita margójára

megoldaná az amúgy is homályos „Pannónia” birtoknév problémáját, ilyen formában: „Primum praedium est [mons] Pannóniáé ubi monasterium sitiim est.”

b) Nem vonhatók a vitatott tárgyra vonatkozó adatok körébe az István-legendák sem1'*, amelyek csupán a legendairodalomban szokásos mesés elemekkel — mint a Szent családi birtoka, vagy imádkozóhelye — kapcsolják össze Márton személyét és a róla elnevezett pannonhalmi apátságot. Ezek a szövegek sem Sabariát nem említik, sem pedig Szent Márton szülőhelyét nem lokalizálják az apátság területére.

c) A vitatott tárgy szempontjából immáron figyelmen kívül hagyhatók azok a Karoling-kori szövegek is, amelyek az ókori Savaria mellett egy, csak ebben a korban feltűnő sicca Sabaria helynevet említenek. E név azonosítását ui. időközben Tóth Endre megnyugtatóan tisztázta, véleményét az újabb kutatás is elfogadta.1'*

A források körének ilyetén szűkítése után maradó adatok a következők: (1) a a pápai oklevelek egymást másoló sorozata, melyek Pannonhalma birtokai között tudnak Sabaria Szt. Márton egyházáról, (2) az 1230 körül hamisított16 küszini alapítólevél, amely Szent Márton szülőhelyét nevezi meg és (3) a IV. Béla-kori Albeus- féle nagy birtokösszeírás, amely hallomásra hivatkozva (dicitur) Pannonhalma közelében jelöli meg Szent Márton születési helyét. Lássuk e forrásokat közelebbről is.

1. A pápai oklevelek

A római Szentszék időről időre megerősítette a pannonhalmi apátságot létező birtokaiban. E megerősítő oklevelek sorát II. Paszkál 1102-es bullája nyitja meg és III. Honorius 1225-ös átirata zárja le.17 Valamennyi oklevél az apátság javadalmait sorolja fel, egyházmegyénként csoportosítva őket. Leírva a veszprémi püspökség területén fekvő birtokokat, áttérnek a győri egyházmegyére. Az itt elsőkéht említett javadalom megnevezése a következőképpen hangzik: „In episcopatu Jauriensi eccle- siam Sancti Martini in Sabaria” (1102), majd „in episcopatu Geuriensi ecclesiam Sancti Martini in Sabaria” (1175, 1216, etc.). Ez a mondat a Szent Márton szülőhelyét Pannonhalma közelébe lokalizálni kívánó érvek tengeri kígyójában mindig mint az apátság dombjának lábánál fekvő „második Sabaria” léte melletti perdöntő bizonyíték szerepelt. Pedig a mondat ezt nem jelenti. Hanem mindössze annyit, hogy „a győri egyházmegyében Szent Márton templomát Sabariában” a pannonhalmi apátság birtokaként tartotta számon a pápai adminisztráció. Márpedig:

— Szombathely a 18. század közepéig a győri püspök egyházmegyéjében feküdt,

— egyetlen plébániája egészen 1638-ig a Szent Márton templom volt18, és

— a város hivatalos neve — különösképpen a latin okiratokban — az egész középkor és kora-újkor folyamán Sabaria volt.19

E három premisszából egyetlen logikus következtetés vonható le: a pápai oklevelek idézett mondatai nem valami bizonytalan, más források által nem támogatott létű, Pannonhalma közelében fekvő falucska20 egyházát emlegetik, hanem Sabaria—Szombathely legfontosabb középkori templomát, a későrómai alapokon álló, ókeresztény temetővel körülvett, Szent Márton szülőhelyének hagyományát őrző plébániát21 nevezték meg. Az ország rangban legelső és éppen Szent Márton nevét viselő bencés apátsága22 minden bizonnyal joggal formált igényt a bencések által különösen nagy kultuszban részesített szent szülőhelye fölött emelkedő templom birtoklására.

Ezzel az értelmezéssel, amely szigorúan a szöveg szó szerinti jelentéséhez igazodik, nem csupán Pannonhalma középkori topográfiájának egyik homályos pontjára vethető világosság, hanem egymást megerősítő adatsorral hidalható át a szombat- helyi Szent Márton egyház történetében tátongó — és a város középkori irattárának 1605. évi pusztulása által okozott23 — hiátus is, egyértelmű bizonyságot szolgáltatván arra, hogy a nagymúltú templom a 12—13. század során is létezett és a pannonhalmi bencés apátság birtoka volt. (Ügy vélem, kisebb módszertani hibának minősül több hiteles forrás alapján következtetni egy templom létezésére,24 mint ugyancsak hiteles források ellenében feltenni egy nem létező ókori települést.)

168