Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 2. szám - Tóth István: Ecclesia Sancti Martini in Sabaria - jegyzetek egy két évszázados filológus-vita margójára
2. A küszini (Güssing) alapítólevélr’ Ebben a — legalábbis keltezésében hamisított — oklevélben olfer comes az általa alapított monostort az „in sacro Pannonié” elhelyezkedő Pannonhalma alá rendeli, „ob reverentiam et sancitatem ipsius loci et propter beati Martini patrocinium, cuius nativitate in eodem loco habita Pannónia gloriatur”. Ezt a szöveghelyet eddig valamennyi értelmezője úgy fogta fel, hogy az — megalapozottan, vagy tévesen — Pannonhalmára teszi Szent Márton születése helyét, feltételezve ezáltal egy Pannonhalma körzetében létező „Pannónia” nevű település vagy birtok létezését.2® Ezzel szemben föltétlenül jogosultnak tűnik a mondat oly módon való értelmezése, hogy mivel az apátság „Pannónia szent hegyén” állott — s itt a „Pannónia” megnevezés csakis az ország egészét jelentheti!27 — a mondat második felét is így kell értenünk: „akinek (ti. Szent Mártonnak) a születése az ugyanott elterülő Pannóniát (=az országot!) dicsfénybe vonja”. Igen lényeges körülmény, hogy e mondat előzménye csaknem szó szerint található meg Szent István nagyobbik legendájában, s minden bizonnyal közvetlenül abból is származik. A Legenda maior szövege esetében pedig nem is lehet vitás, hogy az a „Pannónia”, amelyet Szent Márton születése dicsfénnyel övez („Pannónia beati pontifici Martini nativitate gloriatur”), nem valamely, egyébként ismeretlen kis település neve, hanem Szent István országáé, amelyet a korabeli latin források következetesen az ókori tartomány nevével jelöltek.28 Ez esetben pedig a Wolfer comes-féle oklevél idézett helyét így kell fordítanunk: az alapító a güssingi monostort a „Magyarország (—Pannónia) szent hegyén" álló apátság irányítása alá rendeli, „annak a helynek tiszteltereméltó és szent volta miatt, valamint Szent Márton pártfogása (patrocinium) miatt, akinek születése az azon a helyen elterülő Magyarországot (=Pannoniam) dicsfénybe vonja”. Ez az értelmezés megszüntetné a szövegnek azt a homályát, amelyet még a Pannonhalma= Sabaria azonosítás szellemében író Mihályi E. is „zavart keltő összekeverés”-nek minősített 1938-ban.29 (SZIE I. 364.) 3. Az Albeus-féle összeírás.20 Az e vita során oly sokat idézett forrás szövege a következő: „ ... terminus ... usque Sabariam, ubi dicitur natus Sanctus Martinas, et ibi in valle media est fons sacer qui vocatur caput Pannóniáé”. — Az e forráshely által tartalmazott pozitív adatok: Szent Márton Sabariában született, ugyanitt egy szent kút található, a helységet Pannónia fővárosának nevezik — egyedül Savaria—Szombathelyre illenek rá. Az oklevél szövege tehát Szent Márton szülőhelyét látszólag a kodifikált legendával egyetértésben határozza meg, csakhogy e helységet Pannonhalma közvetlen közelében, a monostor hegyét körülfogó első birtokgyűrű községei között lokalizálja.21 Hogyan magyarázható ez? Első pillantásra feltűnik, hogy ez a Sabaria a hatalmas oklevél szövegében mindössze egyetlen egyszer fordul elő: a bevezető részben, ahol az apátság birtokai még csak általánosságban vannak körülírva. A következő fejezetben, ahol ugyanezen birtokok és javadalmaik részletezése kerül sorra, Sabaria helyén — Tarján (Toryan, Torian) és Écs (Eeh) faluk között — már nincsen szó Sabariáról, helyette Ravaz- dot (Ruozd) nevezi meg az oklevél. Aligha lehet véletlen, hogy Pannonhalma körzetében az egyetlen számottevő római lelőhely éppen Ravazdon található:22 az innen ismert római villa romjai a tatárjárás korában még bizonyára alkalmat szolgáltathattak arra a kegyes tévedésre, amelynek során a Pannonhalmán élő bencések a monostor szomszédságában látható római romokat nagy szentjük (és az apátság patrónusa) szülőhelyével azonosították, s ebbéli hiedelmüket aztán a vidéken idegen Albeus mesternek is tudomására hozták a határ bejárása során. A névcsere hitelét növelhette a ravazdi völgyben fakadó forrás, amely a legendából ismert savariai kút szerepét vette át — figyelmen kívül hagyva a kiépített városi kút (puteus) ill. a természetes mezei forrás (fons) kézenfekvő megkülönböztetését. Azonban, aligha lehet véletlen, hogy míg az összeírást végző Albeus nyitrai főesperes a bevezetésben lejegyzi e bizonytalan (dicitur!) értesülést, a részletező leírás169
