Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 2. szám - Rászlai Tibor: "Magyarország a kereszténység védőpajzsa" szállóiga történetének egy évszázada
királysága okán ez viszont egyre kevésbé segítségként, hanem kötelezettségként jelentkezett. A Szapolyai ellenzékében lévő magyarság is érezte — belső erői fogyatkozván —, hogy védekezésében főként a németségre támaszkodhat, s védekezése elsősorban a német népet óvja; ezt a német birodalmi gyűléseken segítségért könyörgő követek unos-untalan ismételték. A mohácsi csata után szinte akadálytalanul grasszál a török szerteszét az országban. A német újságok, röpiratok s röplapok (melyekből több ezer maradt fenn) vérfagyasztó naturalizmussal ecsetelik a törökök kegyetlenkedéseit. Jóllehet legfőbb aggodalmuk nem féltésünkből származik, hanem abból, hogy ez a veszedelem könnyen átterjedhet német földre is. Buda bevétele különösen nagy rémületet keltett az egész birodalomban, sőt határain is túl, főként a lengyeleknél. A magyar—lengyel sorsközösség tudata Hopp Lajos kutatásai a korábbi esetleges észrevételeket a lengyel—magyar sorsközösségről rendszerezetté tették. Szintetikus tanulmányai érdemileg a kapcsolatot Nándorfehérvár 1521-es bevételével kezdik elemezni. A Zsigmand lengyel királlyal állandó levelezésben álló II. Lajos feltárja a Magyarország déli határövezetében bekövetkezett, Lengyelországra is veszélyes fordulat új katonai és történelmi perspektíváját: „Országunk most már nyitva áll a török előtt vízen és szárazon, és sohasem lehet boldog és nyugodt, amíg Szabács és Nándorfehérvár az ellenség kezén marad.” Krzysztof Szydlowiecki lengyel főkancellár az 1523 őszén Wiener-Neustadtban ösz- szehívott tanácskozáson szólt Zsigmond király tenniakarásáról, a tatár és török veszélyről. A szónok a moldvai övezet iránt tanúsított évszázados lengyel politikai megfontolás kívánalmai szerint variálja a szállóige földrajzi határait, mondván, hogy a lengyelek szükség esetén Moldvában nyújtanak segítséget a török ellen, mivel „Moldva Lengyel- és Magyarország előfala”. Szapolyai János és Zsigmond lengyel király leányának: Izabellának házassága (1539) az, ami újólag Magyarország felé vonja a lengyel közvélemény figyelmét. Buda várának elestével „Lengyelország legerősebb védőbástyája omlott le” Clemens Ja- aicius fogalmazásában. Felerősödik a lengyel irodalom törökellenes hangja. Ekkor jelennek meg Stanislaw Orzechowski harcba szólító Turcica-i. A humanista fogantatásé „antemurale” eszme azonos szereppel ruházta fel a hasonló nemesi berendezkedésű, földrajzi helyzetüknél fogva állandóan töröktől-tatártól szorongatott Lengyel- és Magyarországot. A „kereszténység védőbástyája” hatásos metafora kimutathatóan hozzájárult a rendi nemesi lengyel—magyar közösségtudat megerősödéséhez, a „közös vonások” fölfedezéséhez, az egymásrautaltság gondolatának újbóli meggyökeresedéséhez. Ugyanakkor az is igaz, hogy az „antemurale” szemlélet tartalmi változása nagymértékben a francia—Habsburg nagyhatalmi politika függvényévé vált. Éppen ezért különösképpen érthető, hogy a török közép- s délkeleteurópai területekről való kiszorításának reménye csak az egyesült velencei—spanyol hajóhad lepantói tengeri győzelmekor (1571) csillant föl a keresztény világban — ami csak egy évszázad elteltével fog megvalósulni. Addig a tevékeny szolidaritás csak a „bona vicinitas” („a jó szomszédság”) talaján foganhat meg. Az 1575 novemberében megtartott királyválasztó diéta Báthory Istvánt jelölte a lengyel trónra, s a két ország humanistái lázasan keresik azokat az „aktuál-divattal” bíró szállóigéket, jelszavakat, melyek a két ország közti hasonlóságot különösen kiemelik. Az erdélyi fejedelmi udvar által gondosan kidolgozott üdvözlés különösen hangsúlyozza: „Mindkét nemzet szokásai, törvényei, élet- s viseletmódja hasonlóak”, s a rendek üdvözlését követően a dicső Sar- matiat (Lengyelországot) a keresztény Európa védfialának nevezi. Jóllehet Erdély Báthöry idejében is adófizetője a töröknek, de egyben a lengyel király patronátusa alatt áll. A Báthory halála utáni években szaporodott a lengyelországi vitézek száma a törökellenes küzdelem szaggatott frontvonalán. Adam Czahrowski, aki Balassi Bálint fegyvertársa volt, a Báthory alakját is megörökítő Jan Kochanowski a fentiekben említett gondolatkör folytatói. A Balassi örökébe lépő Rimay János Epice- diumá-ban Egert Európa bástyájának nevezi, mert Eger volt Lengyelország felé a 159
