Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 12. szám - Grendel Lajos: Szakítások (regényrészlet)

ként is meglepően .liberális megállapodásinak tartom. Mekkora önmegtartóztatás .kellett aihlhoz, hogy ez a felvilágosult, de javíthatatlanul konzervatív ember, az apám, beletörődjék, hogy még mindig jobb a kisebb rosszal kiegyezni, semmint bevárni a pillanatot, amikor az ösztöneim úgyis átszakítják a gátakat. Ügy .gondolhatta, a kiskanállal adagolt szabadság elég .lehet, hogy elejét vegye a lázadásnak. Bölcs volt meg ravasz, .bízvást remélhette, hogy az adományként juttatott kis szabadság hálára kötelez majd engem, s ez mindkettőnk számára elfogadhatóbb, mint a képmutatáshoz és hazudozásihoz vezető tiltás, vagy .a .szabadosságra csábító teljes szabadság. A gentlemen’s .agreement kikötései nem voltak annyira terheseik, hogy kijátszásukért megérte volna kockára tenni a törékeny konszenzust, amit egy felnőtt emberrel, aki ráadásul az apám, én, a már nem gyerek, de még nem felnőtt kialkudhattam. Más családokban .ilyen finom árnyalatokkal nemigen törődtek. „.Amíg az én kenyeremet eszed” ... satöbbi. Hát igen, .okosan volt ez kigondolva, egészen európaiul, apámnak volt egy kevés lélektani érzéke. Négy kikötése volt csupán: vasárnap délelőtt elmenni velük .a templomba, jól tanulni, angol nyelvleckét venni tőle (háromszor hetente), és bizonyos normáknak és viselkedési szabályoknak megfelelni.

És mégis kitört közöttünk a háború. Váratlanul, egy apróság miatt, de Ferenc Ferdinánd halála is apróság volt, picike történelmi malőr Jézus Krisztus megfeszítéséhez képest, egy kövér, gőgös, ellenszenves, akarnok emberke pusztulása, aztán mi lett 'belőle! Persze nem az apáim volt az, aki Ferenc Fer- dinándot gőgösnek és akarnoknak nevezte. Lélekben apám Habsburg-pá-rti volt egész életében. Soha nem beszélt erről nyíltan, sőt titkolta monarchista nosztalgiáit, ha felbőszítették, kuruoahb volt, mint Thököly, és mégis ... Gondolatain mégis kikerülhetetlenül rajta hagyta, nyomát iaz .osztrák-magyar ope- rettházasság ficamos, hol komolykodó, ho.1 kedőlyeskedő, de sohasem igazán komoly és sohasem igazán jókedvű múltja, italán mert a házasság, bár érdek- házasság volt és az összefekvés szerelem nélkül v.aló, a válást mégiscsak kényszerből mondták ki a felek. Majd ujjongtak, majd elsiratták, majd mítoszt kreáltak köréje, s közben a gesztusok, a reflexek, a formák .lent a mélyben, valahol a tengerfenéken, ahová csak magányos, nagy kutatók mertek leereszkedni, ugyanazok maradtak, s ezért igazgyöngyöt isem találtak a lemerész- kedők. Vagy minit a föd nem robbant, nem hatástalanított bomba, .amely évről évre mélyebbre süpped a talajba, a színe hozzábarnul a föld színéhez, de azért halálos veszedelem megközelíteni. Az évszázados formák, az évszázados hamis körben forgás...

A háború akkor tört .ki közöttünk, .amikor Jolán nénit, apám öccsének anyósát mentünk felköszönteni hatvanötödik .születésnapja alkalmából. Apám azon a napon orvul így szólt hozzám:

„Csaknem felnőtt .ember vagy, illenék, hogy kezet csókolj a nagyasszonynak.”

Nem akartam hinni a .fülemnek.

„Mért cs0k.oilj.ak neki kezet, hiszen ő kommunista.” ·

„Az igaz. Viszont .jegyezd meg, hogy mi polgárok vagyunk és nem elvtársak, s csak úgy tudjuk megőrizni a méltóságunkat, ha megőrizzük azokat a viselkedési formákat, amelyeket az új rendszer megpróbál elsorvasztani.”

S elindultunk hazulról, kiöltözve, metsző szél kapaszkodott a (kabátunkba, ropogott a csúszósra taposott március eleji hó a béllelt cipőnk talpa alatt. Én mentem elől az öcsémmel és a húgommal, apám és anyám két lépéssel mögöt1212