Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 12. szám - Kenéz Ferenc: Kopogás, üzenet, Arc felfénylik (versek)
Arc felfénylik N. G.-nek A 'semmiből kinő a háziad. Háziad leomlik a semmibe. Az egyik ott van, maga körül mindennel, ami tesz, A másik ott van, maga körül mindennel, ami volt. A pillanatok alatt kigondolt iombkoronálba egy-keititiő tanyát ver mennyed is földi gyermekeivel a világ. A hirtelen 'semmivé váló lomlbkoronából hull szanaszét, le-föl, a mennyed s földi világ. Kacagás veri föl egyből a senki földjét. A marokra fogott búzát a sírás tearatja. Tűzvész csap ki egy asszony fésűjéből. Egy másikéiból lassan pereg az őszi eső. A fészerből a látna nakitámasztva máris az égnek. A másiknál az aláhullt, megtaposott, szétszórt betűi az igének. Az egyiknél a történetem előtti kor. A másiknál a [történelem, amint véres ujjal 'éppen becsapja az dskoláslkönyvet. Az egyik ott van, maga -körül mindennel, ami tesz. A másik ott van, maga körül mindennel, ami volt. Itt is egy férfi. Ott is egy férfi. Az arc felfénylik, s érembe dermed. Egyazon férfiarc. A semmiből kinő a ház. Ház a semmibe omlik. Az érmén véraláfutás. 1208
