Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 11. szám - Szondi György: A bolgár irodalom Magyarországon

torálástól a könyvkritikáig Magyarországon és Bulgáriában — a honorárium oldaláról;

— hogy mekkora a szakmai féltékenység, mely nemcsak belügy, mert a csakazértis könyvválasztástól a fáradt könyvfordításig e harc a másik irodalom presztízsét sértheti, olvasótoborzás helyett olvasót riaszthat;

— hogy — hisz annyiszor emlegetjük —: ki is az az olvasó, milyen az olvasó, mit kíván az olvasó, olvas-e, van-e kedve és ideje rá;

— de mindenekelőtt arról cseréljünk eszmét, hogy mivel szolgálhatnánk kölcsönösen egymásnak, hogy szolgálhatnánk becsületesen, hivatástudattal és kompromisszum-mentesen a két irodalmat, annak lelkiismeretes megismertetését.

*

(Talán) Egy ilyen találkozótól várni, hogy gyökeresen oldjon meg gondokat, változtasson meg bevett (bár bizonyára nem hibátlan) gyakorlatot — hiú ábránd lenne, de az őszinte szóig eljuthatunk, véleményünket összegyűltén kimondhatjuk, kicserélhetjük. Meglehet, semmi se változik meg, de meghallgatjuk egymást. Tőlünk is függhet a bolgár és magyar irodalom jó színvonalú, értékközpontú bemutatásának az ügye.

Ez a beszámoló hosszúságában is csak vázlat. Sok kérdés érintetlen is maradt. A mondottak jó része személyes meditáció, magántapasztalat. Itt most pontot teszek.

1064