Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 11. szám - Otar Csiladze: Cate cifra cipője (történelmi dráma) (Manana Szaladze fordítása)
csinálsz? Megfulladok. Mit fog szólni a vendégünk? (erőszakkal cipeli Marutához) Tessék, itt van a Marutád. Hiszen folyton azt duruzsoltad a fülembe, hogy visszajön. Lám, itt van. Mondd meg neki, amit mondani akartál. Miért szégyel- led magad ? Gyerünk, simulj hozzá ... Te sem vagy fából. MARUTA (most ő löki el magától Martinát) Vidd el innen a feleségedet! BAKUR (visszalöki Maninát) Milyen feleségről beszélsz? ... Hiszen megmondták, hogy játék volt az egész! MARUTA (ellöki Maninát) Ha egy kis eszed van, éppen most nem szabad lemondanod erről a szerepről. Csak ez segíthet rajtad. Ne feledd el: Manina gyerekkori barátom. BAKUR Nem drága barátom, erről szó sem lehet, (ellöki Maninát) Én egy bábu szerepét játszottam itt. Most már tudod, miféle férj is voltam Maninának. Egy szolga vagyok, és azt csinálom, amit megparancsolnak. MARUTA (ellöki Maninát) De a te szolgálatod még nem fejeződött be, és kérdés, hogyan ér véget. Te Manina férje vagy, és meg kell őrizned őt, ez a kötelességed. BAKUR Nekem más a szolgálatom, (eltaszítja magától Maninát) Egy palotaőr vagyok és kész, ne keverj bele olyan dolgokba, amikhez semmi közöm. Mondhattok rám, amit akartok, az egész világ előtt kijelentem: nem vagyok Manina férje, és sosem voltam az. (Maninához) Eriggy hozzá! Miért keversz bele ebbe a dologba? Miért akarod ezt az embert ellenem fordítani, hiszen te tudod a legjobban, hogy sosem voltunk férj és feleség. Mondd meg neki, hogy hazugság az egész. MANINA Nem akarom, Bakur, nem akarom ... (ordít) Bakur a férjem! KIRÁLYNŐ Ne butáskodj, Manina! Menj és öltözz át. MARUTA Uraim, uraim! Tudom, hogy népünk vendégszeretete határtalan, de ez mégis túlzás. (Maninát visszacipeli Bakurhoz) Azonkívül egy ilyen ajándékot sosem szoktak szemtanúk előtt felajánlani. (Természetellenes nevet. A többiek is elnevetik magukat) KIRÁLYNŐ Hiszen megmondtam, fölöslegesek vagyunk itt mindannyian ... Szegény lányom, milyen zavarban van! De ez természetes. A szerelmesek mind ilyenek. Menj, lányom, öltözz át! Hányszor mondjam még? MANINA Nem megyek sehová! Bakur a férjem és hamarosan gyerekünk is lesz. Ugye, Bakur? Ugye, te is tudod, anyukám? KIRÁLYNŐ (utánozza) Anyukám! Anyukám!... Gratulálok, kedvesem! MANINA: Hamarosan gyermekem lesz... BAKUR Nem, nem! Hazudik! MANINA De a gyermekem nem lesz olyan, mint ti vagytok. Ő egyszerű lesz és tökéletes, mint egy hibátlan alma. A hegyekbe viszem majd és barlangokban rejtem el... Ha neki is közöttetek kell felnőnie, jobb, ha meg sem születik. Igaza volt Aietnek ... MARUTA Aietnek? Neki mi köze az egészhez? MANINA Felhőkből lesz a ruhánk .. . Csillagok világítanak majd nekünk, gyertyák helyett... Mohába fekszünk és falevelekből eszünk ... (A Kiálynő felnevet.) MANINA A pásztoroktól kérünk sajtot meg tejet. Táncolni is megtanítanak majd minket, énekelnek, verseket és meséket mondanak nekünk ... (A Királynő nevet.) Arra is megtanítanak majd, hogyan ismerjük ki magunkat a vadállatok, a madarak, a kígyók, a fák vagy a füvek közt... (A Királynő nevet.) Megmondják nekünk, milyenek a sakálok, a rókák, a kígyók vagy a skorpiók... Azt, hogy melyik fű altat, melyik őrjít, melyik öl... (A Királynő nevet.) Hangjukról megismerjük majd a szajkókat, a szarkákat. KIRÁLYNŐ Ó, Manina! Lányom! O, Istenem, miért kellett nekünk nőknek ilyen butának lenni. Mifélt bűnt követtünk el? MARUTA Manina, ez mind nagyon jó, de felelj nekem: mi közöd neked Aiet- hez. Miért említetted most? De mielőtt válaszolsz, figyelmeztetnem kell téged, mint gyermekkori barátomat arra, hogy ne próbáld megvédeni őt... MANINA Csak ezt akartad nekem mondani? Ezért jöttél ide? Erre tanítottak téged ilyen hosszú idő alatt? Ha így van, akkor nagyon is hálás vagyok neked. 1042
