Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 11. szám - Otar Csiladze: Cate cifra cipője (történelmi dráma) (Manana Szaladze fordítása)
(szigorúan) Aiettől meg mit akarsz? Hagyd őt békén. Neked mi közöd Aiet- hez? CATE Tönkre akarsz engem tenni, lányom? Miért nem beszélsz emberi hangon? Mi ütött beléd? MARUTA Nyugodj meg, uralkodóm. Majd magától is rájön, hogy nem érdemeltem ezeket a szavakat! Ti ne féljetek, mi hamar kibékülünk, (nevet) Ugye, igazat mondok, Manina? MANINA Ott, a nagy hazádban is így szoktál nevetni? (keményen) Miért jöttél? Ki hívott? Ki adott engedélyt rá? MARUTA Először neked kell felelned a kérdésemre. Még nem válaszoltál: miért említetted az előbb Aietet? Mi közöd van Aiethez? Miben van igaza Aietnek? MANINA (szünet után, kétségbeesve) Aietet hagyd békén, Maruta! Neked csak velem van dolgod! Mit játszol itt előttem? Az a baj, hogy mivel magam is bűnös vagyok, nincs jogom elítélni. Bocsáss meg, ha tudsz. De hiszen én nem is gondoltam, hogy neked is fájhat valami, te is szenvedsz... Nekem már akkor kellet volna meghalnom, amikor szüleimnek engedtem ... Hittem nekik! Gondoltam, semmi jelentősége sem lesz annak, hogy férjnél vagyok. Egyre vágytam csak: hogy békén hagyjanak. Hogy ne halljam mindig ugyanazt. Ne halljam többé, hogy te már nem létezel, hogy felejtselek el, verjelek ki a fejemből. Legfőbb hibám mégis az volt, hogy helyetted ás én gondolkoztam, azt hittem, majd te is helyesled a cselem... Biztos voltam, hogy ezzel a lépésemmel mindenkit becsapok... De kiderült, hogy csak saját magamat csaptam be. A reményeim megcsaltak engem. Ügy éltem az életem, mint egy sötét sarokba meghúzódó, lopott dióval jóllakott egér, és az sosem jutott eszembe, hogy a te szemeddel is nézzem a világot. De hidd el, mindennek magányom volt az oka: a (magány zavarta meg a fejemet. Magányos voltam és saját fájdalmamon kívül másokét nem voltam képes észrevenni. Úgy éreztem, egyedül nekem fáj a szívem, csak én szenvedek ennyire ... Elvártam, hogy a többiek együtt érezzenek velem, elvártam, hogy kiszolgáljanak... Tőled is ugyanezt vártam, tőled követeltem elsősorban, hogy megérts engem. Azon nem is törtem a fejemet, milyen jogom volt ehhez. Mai napig. Az sem jutott eszeimbe, mekkora gyűlöletet ébreszthet benned az én tudatlanságom meg a hiúságom. Tudsz-e ezek után itt élni, vagy én hogyan segíthetnék rajtad?! MARUTA Istenemre esküszöm, valóban zavarba hozol, (nevet) Fogalmam sincs, hogyan viselkedjem előtted. Vagy lehet, hogy te is nyúlnak tartasz engem? Ugyanúgy mint az édesapád? Így semmire sem juthatunk, Manina. Hiszen világosan megmondtam, hogy egészen más ügy hozott ide. Most valóban nincs időm ezekkel az érzelmekkel foglalkozni, a későbbiekben pedig majd meglátjuk. Majd kitalálunk valamit. MANINA (magában) Maruta .. . Maruta ... Maruta ... Nagyon hálás vagyok neked, Maruta! De te valóban Maruta vagy? Én nem ismerlek téged. Maruta egy kisfiú volt. .. tevéled sosem találkoztam. Sosem. Te mindent kitaláltál. Ugye, kitaláltál? Nem te vagy, aki szandálomért ugrott bele a mély vízbe, és az sem te vagy, aki egy veszet kutyának ugrott miattam, (ordít) Te hazudsz! Hazugság az egész! CATE Manina, ne kergess a sírba! MARUTA Nyugodj meg, Manina. Engem hiába hibáztatsz. Tévedés az egész. Hová gondolsz: egyszerű harcos meg egy királylány? Akkor is, ha lazikai királylányról van szó! Hidd el, erről még álmodni sem mertem! (nevet) Én itt csupán vendég vagyok. Nálatok így szokás vendégeket fogadni? MANINA Nem, dehogyis vagy te vendég! Én vagyok a vendég, (magában) Az egy másik Maruta volt. Szegény kis Maruta. Egy kis buta fiúcska . .. Azt mondogatta, hogy bosszút is áll majd miattam, ha szükség lesz rá, az én lovagom lesz... Azóta mi történhetett vele?! Miféle emberek közé került? Mi lett vele? Semmi, semmi... ő már nem létezik ... Mi kergettük a halálba azt a kisfiút. Bocsáss meg, szegénykém, én tehetek mindenről. Én hagytalak cserben, nem segítettem rajtad, én adtalak egy veszett kutya szájába, és hagytam, hogy széttépjen. Egyszerűen szemet hunytam minden fölött, mert magam is féltem az igazságtól. Nem mertem szembenézni vele. Te voltál az egyetlen reményem, mind a mai napig, te, egy halott gyerek, te éltettél 1043
