Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 11. szám - Otar Csiladze: Cate cifra cipője (történelmi dráma) (Manana Szaladze fordítása)
gam kérek elnézést a fölösleges kellemetlenségért. KIRÁLYNŐ Neked igazán nincs miért bocsánatot kérned. De én a lányomat sem ítélem el. Sok mindent meg lehet bocsátani neki fiatalsága, meg a mai nap örömei miatt. Igen, Maninának igaza van, neked tudnod kell, hogy mi kényszerítettük férjhez. De az egész házasságot csak az emberek megtévesztésére találtuk ki. Ezzel akartunk megszabadulni Manina erőszakos kérőitől. MANINA Anyám! KIRÁLYNŐ Hagyjál! Itt most magunk vagyunk, nincs miért titkolózni, és ideje, hogy Maruta megtudja az igazságot. Ba- kur a mi emberünk és kérésünkre vállalta, hogy elvesz feleségül. Erre magadtól kellett volna rájönnöd, de nem baj: most legalább egyszerre tudjátok meg az igazságot és együtt ítélkeztek felettem. BAKUR Hála Istennek! Már iazt hittam, rám sózzák az egészet, amikor úgyis sok bajom van. KIRÁLYNŐ Várj, Bakur, még nem fejeztem be. Bármit is beszélek, az emberek tudják értékelni a jóságot. Én csupán egy közönséges anya vagyok és a gondjaim is közönségesek. Ha a lányom nem leplez le Maruta előtt, egy szót sem szólok. Lehet, hogy a lányom azt akarta, hogy Maruta azonnal kirántsa a kardját és itt fejezzen le minket. CATE (idegesen) Nem, erről szó sem lehet ... Manina azonnal elválik a férjétől. Nem ő lesz az első, aki ezt teszi, és senki sem fogja megítélni ezért. Kitűnő alkalmunk van arra, hogy egy csapással kettőt... (hirtelen elhallgat, rájön, hogy nagy hülyeséget mondott. Zavarában Partazra pillant) MARUTA Ha, ha, ha, ha... Folytasd csak, folytasd. Kitűnően mondtad, királyom, egycsapásra kettőt... Ha, ha, ha! ... Az egyik minden bizonnyal én vagyok. KIRÁLYNŐ (nevet) Másik pedig Manina. (Catéhoz, szigorúan) Ugye, te is ezt akartad mondani, uralkodóm? CATE (zavartan mosolyog, utána hangosan elnevetni magát) Piartazt kell felakasztatnom ! Ha, ha, ha ... Számomra senki sem számít, csak az, akit Manina szeret. (Maninán és Partazon kívül mindenki szívből, hangosan nevet. Maruta érzi Manina pillantását és elhallgat. Mind a ketten sokáig méregetik egymást.) MARUTA (szigorúan) Elég! (egy kis szünet után) Én nem ezért jöttem ide. A kötelességem, illetve mindnyájunk kötelessége, hogy tanúságot tegyünk a lelkiismeretünkről. Nekünk minden egyebet félre kell tennünk, amíg Gubaz gyilkosa nem kapja meg méltó büntetését. (Maninához, mosolyogva) És ebben neked is segítened kell, hiszen szeretted a nagyapádat. MANINA (szórakozottan) A nagyapámat? MARUTA A nagyapádat megölték, (ordít) Azt hiszem, ezt nem nekem kell magyaráznom, de a gyilkost, tudomásom szerint, még nem találták meg. MANINA Igen, de a gyilkost nem itt kell keresni. Hiszen nagyapámat éppen a rómaiak ölték meg. MARUTA (mosolyogva) Látom, te még mindig naiv kislány vagy, Manina. (A többiekhez szigorúan) Jól kinevettük magunkat, és most elég legyen! Haladéktalanul cselekednünk kell, amíg az idő nekünk kedvez. Bármiféle késlekedés bukást jelenthet a számunkra. (Átöleli Maninát és lassan, beszélgetve viszi Bakur felé) ígérem neked, Manina, hogy igazságtalanul senkit sem büntetünk meg. Te pedig foglalkozz saját dolgaiddal, ne feledd el, hogy Gubaz unokája vagy, férjed van és hamarosan gyerekeid is lesznek. Előtted egy egész élet áll. Nekünk most arra kell vigyáznunk, hogy az ellenségeink ne röhögjenek rajtunk. Eredj! Látod, a férjed mennyire féltékeny és türelmetlen? Eredj hozzá, különben félek, hogy valami rosszat feltételez rólunk. (Maninát gyöngéden Bakur felé löki) Bakur, mi csak gyermekkori barátok vagyunk, ezért örültünk ennyire egymásnak. Fogadd a feleségedet. BAKUR Csak tartsd magadnál, elbeszélgethettek egy kicsit... Eddig is folyton téged emlegetett. Rád várt. (ellöki magától Maninát) KIRÁLYNŐ Bravó, Bakur! Igazi lovag vagy. (nevetve) Érzem, hogy Bakurral együtt, mindannyian fölöslegesek vagyunk itt. MANINA (ordít) Nem! (ijedten Bakur- hoz simul) BAKUR (zavartan mosolyog) Várj! Mit 104.1
