Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 11. szám - Otar Csiladze: Cate cifra cipője (történelmi dráma) (Manana Szaladze fordítása)
hogy is fáznék, édes jó anyám? Ha Marutára gondolok, a világot meleg nap ragyogja be. Rólad fecseg mindenkinek. Azóta pedig, amióta a gyerekeket nálunk is kezdték keresztelni, mindenki Mani- nát hívja keresztanyának. És milyen jó szíve van, senkinek sem tud nemet mondani. Egy feltétele van csak, mindegyik keresztfiát Marutának kell elnevezni. Az egyik bolond, aki föltétlenül Maninát akarta keresztmamának, lánygyermekének a te nevedet adta... Ó istenem, mindig röhögőgörcs fog el, mint egy fél- eszűt, amikor ez az eset jut eszembe ... Azt tudnod kell, hogy a nők általában különcök és minden nőnek saját különleges furfangjai vannak . . . MARUTA (nevet) De szépen beszélsz, királynő. A beszéded gyermekkoromra emlékeztet. Teljesen elérzékenyültem. Emlékszem, egyszer Manina szandálja beleesett a vízbe és a víz elsodorta. Én azonnal utána futottam, de nem értem el Csalódottan tértem vissza hozzá. Férfinak akartam mutatni magam, tetszeni szerettem volna. Amikor észrevette a bánatomat, másik szandálját is levette és a vízbe dobta. Hű, de kellemes visszaemlékezni a gyermekkorunkra . . . De ahogy tudomásomra jutott, kedves királynőm, Gubazt nem egy gyerek ölte meg. (szigorúan) Vagy azt hiszitek, én csak a gyermekkori naiv szerelmi emlékeimért tértem ide vissza? (Általános meghökkenés.) MANINA (sikítva) Maruta! (kis szünet után, már nyugodtabban, mosolyogva) Üdvözöllek, Maruta! KIRÁLYNŐ Na tessék, Manina megjött. Nem is vettem észre, mikor jöttél be lányom? MARUTA (kicsit zavartan, csodálkozva) Manina ... (utána megint kemény, ironikus hangon) Fogadd az én alázatos üdvözletemet, királylány! (a többiekhez) Hiszen mondtam ... Valóban egy igazi nő lett belőle ... Szép nő ... Ha kint az utcán látom, nem tudom megismerni. KIRÁLYNŐ Köszönjük szépen, kedves vendég .. . Szép szavaid nemes lelkedről tanúskodnak. (Maninához) Legalább átöltöztél volna! (Marutához) Maninának ma mindent meg lehet bocsátani. Érkezésed annyire felzaklatta, hogy nemcsak az ékszereiről, még a fésülködésről is megfeledkezett. De ezt nekem kell megbocsátanod. Nekem, az 6 édesanyjának ... Bár magam is olyan zavarban vagyok ... MANINA Te is nagyon megváltoztál... Első szempillantásra idegennek néztelek ... Remélem, jól utaztál... és mocsaraink bűze nem volt annyira terhedre. Bemutatom neked apámat..., anyámat ... Ez Partaz ... Partazra sem emlékszel? Ő pedig a férjem ... Gondolom, már bemutatták. Tessék, így élünk! Téged pedig, ahogy látom, kérdezni sem kell. KIRÁLYNŐ Mi ütött beléd, Manina? Menj lányom öltözz át. Ne aggódj, addig mi szórakoztatjuk a vendégedet. MARUTA Királynőm, a ruha meg az ékszer ... MANINA (ordít) Hallgass! (szünet után, nyugodtabban, legalábbis igyekszik annak mutatkozni) Legalább most hagyj engem beszélni, anyám. Marutának mindent tudnia kell. (Marutához) Amikor azt mondtam, hogy ez az ember a férjem, egyszerre hazudtam is és nem is. Nem is tudom, hogyan magyarázzam meg neked. Nem, nem a bocsánatodért esedezem és az sincs szándékomban, hogy kisebbítsem a bűnömet. Egyszerűen hinned kell nekem, Maruta ... De hiszen én egyedül voltam, teljesen egyedül ... Igaz, hogy te mindig mellettem voltál, te voltál az egyetlen, aki miatt eddig kitartottam, (a többiekhez) No, most mit szóltok? Most is azt fogjátok mondani, hogy felejtsem el azt az átkozott Marutát? Megint azt hajtogatjátok: hogy elment és hogy nincs tovább? Látjátok, visszatért! Mit műveltetek velem? Miért tettetek tönkre? Miért? KIRÁLYNŐ (nevet) Látod, máris elárult minket. Ó, milyen ostoba vagy, gyermekem! Milyen ostoba! Bár én megértelek téged, és irigyellek is, irigyellek, de nem mint az én saját gyermekemet, hanem mint egy nőt. Boldog az olyan nő, akinek barátja és oltalmazója akad. CATE Hagyjuk most ezt, királynő. KIRÁLYNŐ Hogy-hogy hagyjuk?! (mosolyogva) Nem látjátok, hogy a lányom panaszkodik rám? Nekem pedig igazolnom kell magam. De nem a királynő, hanem az igazi anya nevében. MARUTA Királynő, ki mondta, hogy neked önigazolásra van szükséged? Ma1040
