Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 11. szám - Otar Csiladze: Cate cifra cipője (történelmi dráma) (Manana Szaladze fordítása)
vaságom miatt. Nem azért mondom, mert sajnáltatni akarom magam, de én valóban nagyon gyáva vagyok. Hidd el. .. kérlek ... ne engedd be őt ide ... PARTAZ Figyelj ide! Egyelőre nincs mitől félned, (felsegíti, a trónra ülteti, Ma- ninát mosolyával próbálja megnyugtatni). Lehet, hogy Maruta Manina kezét jött megkérni. Az a fiú már nem az a Maruta, akit te ismertél. Az a fiú nem létezik, eltűnt... belevegyült a tömegbe ... És mivel a természet nem tűri az ürességet, a régi Maruta helyét új foglalta el, egy igazi római harcos, igazi államférfi. Ne félj, nem csoda történt, egyszerűen az a Maruta egy gyermek volt, ugyanolyan gyönge és esztelen, mint a többi gyerek. A mostani Maruta pedig egy igazi férfiú, egy okos és erős, saját országának méltóságteljes képviselője. Egy igazi férfi, aki tudja a dolgát, ismeri és szereti azt, egy férfi, aki ugyanúgy lehet szántóvető, mint állattenyésztő. (egy kis szünet után más hangon folytatja) Maruta és Manina szerették egymást. Ügy látszik, iá szerelem valóban erős és kitartó lény, ennyi idő múltán is életben tudott maradni. CATE (kicsit megnyugszik, suttogva) De hiszen Maninának férje van?! PARTAZ Ez mit sem számít. (Maniná- hoz) Manina elválik és Marutához megy. Nem ez lesz az első eset a világon, senki sem fog megvetni ezért. (Catéhez) Kitűnő lehetőségünk adódott, királyom, egycsapásra kettő: a gyermekednek örömet szerzel, az ellenségedet kibékíted. Maruta egy igazi római katona. Amikor beszél, keze akaratlanul kardját markolja. CATE Tőlem mit akartok? (Bejön a királynő, Maruta és Bakur követik őt. Érezni, hogy a királynő siet, meg akarja előzni a vendéget, hogy figyelmeztethesse a királyt. Maruta úgy van kiöltözve, mint egy igazi római harcos. A ruhája szikrázik a fényűzéstől. Szép szál férfi, jól megtermett, arca nőiesen szép. Kicsit lusta, de finom mozgásán látni, hogy tudatában van előnyének. Kihívóan mosolyog. A királynő titkos kézmozdulatokkal próbál jeleni Ca- ténak, de az semmit sem vesz észre. Figyelmét teljesen leköti a vendég. Annak fényűzésétől, szépségétől és büszkeségétől elvarázsolva, akarata ellenére lassan felemelkedik a trónról, mintha azt méltóbb uralkodónak készülne átengedni.) KIRÁLYNŐ Király uram, örömhírt hoztam. Maruta visszatért. MARUTA (Catéhez) Maradj, maradj csak. Miért kelsz fel? Szeretettel üdvözlöm Lazika híres királyát. (Maruta szavaiban inkább a gúny érződik, mint a tisztelet. Cate félénken, kínosan ereszkedik vissza a helyére.) CATE Lazika királya is szeretettel fogad téged országában ... Elakad a nyelvem az örömtől. Hiszen úgy szerettelek téged, mint saját gyermekemet... MARUTA A múlt idézése nem mindenki számára öröm, királyom. Sokkal jobb, ha a jövőre gondolunk. A múlt ugyanolyan nehéz és felesleges teher, mint egy idegen hulla. KIRÁLYNŐ (Catét akarja meggyőzni) Neked még korai a múltról beszélned, előtted egy nagy jövő áll. Istenem, Manina hova veszett el? És pont most! Azt hittem, itt találjuk apjánál. Furcsa kislány. Tudom: ha azonnal nem értesítem az érkezésedről, sosem bocsát meg. Igaz, hogy a lányok jobban ragaszkodnak az apjukhoz, de Manina más, ő a hasonmásom. Ugyanolyan büszke, mint az édesanyja. MARUTA Ne izgasd fel magad, királynőm. Később Maninát is meglátogatjuk. KIRÁLYNŐ Meg fog bolondulni a boldogságtól, szegénykém. Minduntalan csak téged emleget. Mily boldog az olyan nő, akinek barátja és oltalmazója akad! MARUTA Királynőm, azóta sok víz folyt le, és az sok mindent elsodort magával. A gyermekkor visszafordíthatatlanul és nyomtalanul múlik el. Az is elképzelhető, hogy Manina meg sem ismer. CATE Hogy mondhatsz ilyesmit? ... MARUTA Biztosan nagy lány lett belőle ... Egy igazi nő ... Örülök, hogy mindnyájatokat egészségben látlak. KIRÁLYNŐ Manina egy percre sem felejtett el téged. Hogy is felejtett volna el, amikor nap mint nap ott ült a tengerparton és téged várt. Biztos most is ott van. A kikötőbe érkező minden hajót ő fogad, biztos abban, hogy valamelyikkel csak megjössz, néha még azt sem veszi észre, hogy esik vagy fúj a szél. Ha rászólok, hogy vegyen fel sálat, nehogy megfázzon az én drága gyermekem, mindig ugyanazt a választ kapom: 1039
