Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 11. szám - Otar Csiladze: Cate cifra cipője (történelmi dráma) (Manana Szaladze fordítása)
nehezek, mint maga a vér. Az embei aki nem képes felemészteni saját szenvedélyeit, pusztulásra ítéltetett. MANINA Tudom Partaz, tudom, hogy én érem el az öregkort, de olyan büdös sem leszek a felemésztett szenvedélyektől, mint te vagy. Te úgy bűzlesz Partaz, mint a .. . PARTAZ Mint a felbolygatott sír, amelyből a rothadó hulla bűze száll ki. Igazad van, Manina. Ráncaimba az ezredévek pora ette bele magát, a felöltőmet a molyok meg az egerek rágták szét, a hosszú utakon a lábamhoz ürülék, meg sár ragadt hozzá, fülem és szemem pedig az örök igazságtól dugult el... Életem során több változáson estem át, de még élek, mert nekem nem szabad meghalnom. Rám szükség van és lesz addig, amíg ezen a földön a gyöngeség meg az erőszak, a gonoszság meg a jóság, az igazság meg a hazugság, az áldozat meg a hóhér létezik. Én úgy bűzlök, mint a régesrégi tárgyak, és képzeld el, ez a szag a legemberibb. A legjobb és legigazibb tárgyak mind így bűzlenek, és jaj annak, akit ez a szag idegesít. Az embernek nem szabad éreznie saját szagát. MANINA Mondd meg nekem Partaz, mennyit tanultál te az élettől? Egyáltalán mennyit kell tanulnia az embernek, hogy olyan bölcs legyen, mint a magadfajták ? PARTAZ Tanulni örökké lehet, királynőm, az öregségig. MANINA Szegény Manina, öreg Manina, halott Manina ... Hallgass, az Isten szerelmére! Nem bírom tovább hallgatni! CATE Az igazat megvallva, nekünk sem ártana egy kis pihenés (nyújtózik, ásít). Hirtelen rettenetes álmosság fogott el. Emiatt van, minden emiatt van! (lábá- bával próbálja meglökni a tükröt) Takarodj innét! PARTAZ Igazad van, királynőm, ez effajta beszéd valóban fárasztó lehet számodra. Teneked most csak zenét és költészetet kell hallgatnod. Nézd, a .költőnk le nem veszi szemét rólad. Türelmetlen, arra vár, hogy meghallgasd őt (Mindketten a költő felé néznek. A költő alázatosan bólint. Partaz a Maninától kapott virágot forgatja a kezében, majd kezeit megszagolja). A költészet a legjobb szórakozási lehetőség. Ne légy könyörtelen a költővel szemben, különben ő is ugyanúgy elhervad, mint ez a kis virág. (Partaz távozik. Manina most a költőt nézi. Az mégegyszer bólint. Manina arcán lassan elterül a mosoly. A felbátorodott költő Manina ruhaszegélyét csókolgatja.) KÖLTÖ Istennő . . . MANINA (nevetve) Ne légy bánatos, kedves poéta, ez nem neked való. Bár a király haragja meg a költő bánata egyformán múlandó, de akkor is kicsit eltúlzod a dolgokat, a kelleténél többre tartasz igényt. De nem baj, másoknál is megesik. Holnap a királyunk tízszeresen bőkezűbb lesz veled szemben és egyszerre elfelejted ezeket a kellemetlenségeket, mintha mi sem történt volna. A te szavaidat kihasználva, poétám, az élet tenger: dagály után az apály következik. KÖLTÖ Igenis. És én úgy élek a tengerben, mint az a hal, amelyről mindenki elfeledkezett... Magányos vagyok és szótlan. MANINA (szünet után, magában) A szegény hal bennakadt a tengeri növényekben, vergődik, de hiába, kicsi, ezüstszínű szárnyai vannak, nem tud kiszabadulni, olyanok ezek a szárnyak, mintha fejszével levágták volna. Na tessék, most jön egy nagyobb, még éhesebb hal, és az szegény Maninát lenyeli. KÖLTÖ (mosolyogva) Nem Maninát, a halat, — Istennő. MANINA Ö, ez már mindegy. Mit sem számít, (szünet után, szigorúan) Nekem miért nem írod a verseket? Nem tetszem neked? KÖLTÖ Mert te egészen más vagy, nem hasonlítasz a többiekre, őszintén szólva, engem is bosszant, hogy nem írok rólad, hiszen magad vagy a költészet. De ha heszembe jutsz, minden összezavarodik bennem, az egész világ a fejemre dől. A tárgyak eredeti arcukat kapják és kénytelen vagyok mindent újra megtanulni: járni, beszélni... teljesen új nyelven, nemlétező nyelven kezdek beszélni. És .ezért van, hogy olykor-olykor az emberek nem értenek engem, fogalmuk sincs, mit beszélek nekik. Látod, elárultam neked a gyöngeségeimet, de bízom abban, hogy a titok közöttünk marad. Egy költő meg egy szép lány között mindig jöhet szóba egy kis titok. A költészet 1033
