Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 11. szám - Otar Csiladze: Cate cifra cipője (történelmi dráma) (Manana Szaladze fordítása)

meg a szépség pedig — ebben az eset­ben a te szépséged és az én költészetem —, elválaszthatatlanok. Magam is cso­dálkozom azon, hogy költői képeim, meg metaforáim, amelyek más esetekben va­kítóan ragyognak, előtted színtelenné válnak és eltorzulnak. Költőien mondva: a te ihlető arcod úgy repdes egyik fűág­ról a másikra, mint a sáska. És mint ahogy a sáska megszabadul egy tapasz­talatlan, gyönge, de makacs gyermekkéz­ből, úgy szállsz ki te is az én költésze­temből. Én egy becsapott kicsi gyerek vagyok, Manina, akit a sáska nagy, szé­les mezőre csalt ki és otthagyott magá­nyosan. De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy mindig így folytatódik, meglá­tod vagy a sáska fárad el majd, vagy a gyerek nő fel és megerősödik. És lám, itt állok és várok. Igaz, a várakozás mindig szenvedés, de a művészetnek a szenve­désre ugyanúgy szüksége van, mint... Hogy is mondják? Ahogy a sáskának a szárnyra. MANINA De a sáskák nem vágynak szárnyakra, nekik úgyis megvannak, szárnyakról azok álmodoznak, akiknek nincs. KÖLTŐ Így igaz. MANINA Én pedig valóban hasonlítok egy sáskához. Minduntalan ide-oda száll- dosok a fűszálakra és ha egyetlenegy másodpercre is rászállok valami fűszál­ra, az azonnal görnyed, panaszkodik, sírni kezd, nem hajlandó arra a má­sodpercre sem tűrni engem, nem kellek neki, nem tetszem. Nélkülem jobban ér­zi magát, egyenesen áll, szabadon néze­lődhet. Ha rászállok, kénytelen meggör­nyedni a súlyom alatt, homloka a földet éri, derékban megtörik. Ezért is panasz­kodik és sírdogál. (más hangon, szünet után) Miért nem tud legalább egy kicsit eltűrni engem? Annyira nehéz lennék? Válaszolj költő, ugye, a fűnek legalább egy másodpercre el kell tűrnie egy ki­csi, sovány, nagyszemű, zöld sáskát? KÖLTÖ Ez nehéz kérdés, Király­nőm. Ki tudja? Lehet, hogy tűri és kel­lemesen is érinti az, hogy éppen őt vá­lasztotta a sáska és nem egy hozzá ha­sonló másikat. Tudvalevő, hogy a fűszá­lak nincsenek megszámolva. De ki tudja, lehet, hogy éppen maga a sáska türel­metlen, nyugtalan és nem bír egy helyen megmaradni? Egy ilyen beszélgetés messzire vihet minket, te meg hiába ha­sonlítod magad sáskához. A sáskát én csak úgy találomra említettem. Meggon­dolatlanul. Ha tudom, hogy ennyire szí­ven talál, valami jobbat is kitalálhattam volna. MANINA Nem, nekem ez is tetszik. Csak azt mondd meg, tud-e a sáska sze­relmes lenni? KÖLTŐ Királynőm, ma nekem több kel­lemetlenségben volt részem. És egyálta­lán, nagyon rossz napom volt. És most te is ki .akarsz nevetni... MANINA Komolyan kérdezem. Létezik-e a szerelem? Felelj, de te se próbálj en­gem kinevetni! KÖLTÖ A szerelem? Istenem, azt hi­szed, hogy a szerelmet szavakban lehet kifejezni? Nem, én nem tudom, képtelen vagyok erre felelni. MANINA Ezek szerint te sem tudod. (szünet után) Én tudom, de senkinek nem mondom meg. Én még látni is lá­tom a szerelmet. Ehhez csak az szüksé­ges, hogy magamra maradjak a. szobá­ban, minden gyertyát eloltsak, az ajtót jól bezárjam, betakarjam magam a pap­lannal és az állkapcsaimat úgy összeszo­rítsam, hogy a halántékom megdagad­jon és belefájduljon. Ügy fekszem olyan­kor, mint egy halott, közben mindenem fáj, és látom, hogyan repül egyesegye- dül, hogyan repdes egyik fa ágáról a másikra; repül, mint egy disznóhólyag, csúnyán felfújva, bután, nevetségesen ... A gyerekcsapat követi őt, üldözik, el akarják kapni, közben el-elesnek, össze­verik a térdüket meg a könyöküket, de akkor sem állnak meg, kövekkel dobál­ják, ordítoznak, harsognak... Az pedig úgy repül, mintha mi sem történne, (or­dít) Ha nem akarták, hogy elrepüljön, miért nem kötözték oda egy kőhöz vagy karóhoz... vagy saját nyakukhoz? (szü­net után) így pedig már késői a bánat! Ha magától nem tér vissza, senki sem tudja őt elfogni. Magától az sosem tér vissza, és addig repül, amíg valami bele­akad és szétpukkasztja (makacsul). Ha megunja a repülést, egy magányos bar­langba húzza be magát és térdei közé fogva élesíti a bosszúállás tőrét! Tessék, ez a szerelem! Mi van? Miért sápadtál el? Igen, ez a szerelem, poétám! Minden egyéb hülyeség, amit csak mondanak! KÖLTÖ Manina! 1034

Next

/
Thumbnails
Contents