Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 11. szám - Mai grúz költők versei (Ágh István, Babirák Hajnalka, Baka István, Tandori Dezső, Tóth Bálint, Veress Miklós fordításai)
Régmúlt hős .lovagoknak koszorúit Fényiből sző a hold . . . A templom falán ,— Badri, Amiran Szepedavle . . . Lagamá szép őzed, árnyatok Múltba hatolt. . . A LahiM fölött talán izzik A- telihold . . . Minden oly mesés fényárban lebeg Oly titokzatos — A vén Murfevaimi, Usba, Tefnúldi Lahili, Usba, Tetnuldi, Murkvami: hegyek Észak-Grúziában, Szvanetiben Lamaria: Mária-szentély Lasthnera: falu Szvanetiben kahét: Kahétia — Grúzia keleti tájegysége Badri, Amiran, Szepedavle: a grúz „Amirani” eposz és legenda hősei Micsoda nő! Tenyereden kell hordani! Micsoda szem! V,illám tüze se oltja ki! Szép cigánylény! Mint a csillag, fénnyel teli! Aki rádnéz, a forró-hideg kileli! Tengerészek szóiomgaitják, rá se ránt, foghegyrői szól és ki is köp szél iránt: Megragadnám dagadozó vitorlád, s ölelnélek szép szulikó! — Az anyád . . . Jár kihívón, űz ősi mesterséget, őt meg űzilk a részeg tengerészek: Te se, te se, de te kellesz, tengerész! S jár a parton, jár mezítláb s fütyöcrész . . . Ha lomha nap kél az óceánból, s ragyogni kezd a távoli kéklő, sok mesés hegy. Fejlem díszítem táncra ékes, lengő struectolM, tengeri gyöngyök fényes füzére hattyúnyakamban. És Lamaria . . . (Fordította Babirák Hajnalka) (1957) Cigánylány Éneklem a napnak
