Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 11. szám - Mai grúz költők versei (Ágh István, Babirák Hajnalka, Baka István, Tandori Dezső, Tóth Bálint, Veress Miklós fordításai)
Bárhogy szeret a vőlegényem nem .adhat nékem zafírköves szép gyűrűt uijjiamra, sem ikiéklő selymet ringó .csípőmre; mégis megáldja nékem ,a tengert, s messzi hegyet .mind, s ha .bánat tölt el elhívja a százéves sámánt, s hattyúnyakamba tengeri gyöngysort fűzök s nem kell ventarany ékszer, drágakövekkel. Fejem díszítem táncra .ékes lobogó struoctallal s dalolok vígan az óceánból felkelő napnak. Nap nevet itt kánt a rózsanyílásra, Jávorfák zúgnak a házadból hívnak, szállj ki a rétre, katicabogárka, nem bámtlak én, csak repülni tani.tlak, nap nevet itt kint a rózsanyílásra, jávorfák zúgnak a házadból hívnak. Már a köd felszállt, kéklik az ég sátra, nézd, nevet égáföld, piros pipacs nyílik, fény lobog, győztünk, katicabogárka, minden barbáron győzött Qeisvili, már a köd (felszállt, kéklik az ég sátra, nézd, nevet égHföld, piros pipacs nyílilk. Nézd, halott mind, ki holtunkat kívánta, megtört a tél is, meg az ellenség is, ■fény lobog, győztünk, katicabogárlka, győzelmi .dalt zeng erdő, mező, rét is, nézd, halott, .mind, ki holtunkat kívánta, megtört a tél is, meg az eilemiség is! Szállj ki a rétre katicabogárka!