Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 11. szám - Mai grúz költők versei (Ágh István, Babirák Hajnalka, Baka István, Tandori Dezső, Tóth Bálint, Veress Miklós fordításai)
BESZIK HARANAULI Szavak híján Ne hívj fel, anyám, anyáin, ne hívj fel! Oly nehéz felemelnem a fejem, odamenni a telefonhoz, meghallani a hangod . . . Ne hívj fel, anyám, anyám, ne hívj fel! . . . Nem segítenek nekünk már a szavak, se a mázsás könyvek . . . Sem az ó-fóMánsok gyönyörű intelmei, agg mítoszok, az egykori esküvések . . . Ne hívj fel, anyám, anyám, ne hívj fel!. .. Visszatért-e valaha a madárhoz a madér dala? Beteg vagyok én, ostoba és huta, rossz természetű, úgy rejtegetem magamat kuporin, saját magam elől ma is, mint egy aranyrögöt. . . Ne hívj fel, anyám, anyám, ne hívj fel! . . . Nem iparkodom én gyarlóságaimat kivetni magamból, hibáim helyett jobbat nem adhat senki, soha. De vágyaimat se váltom vissza a valóra . .. Ne hívj fel, anyám, anyám, ne hívj fel! . . . Életre ítéltek engem és én csöndben és higgadtan letöltőm azt. Küszöböm előtt gond és kínlódás strázsái, én magam etetem őket, de biztos-e, hogy csöndes és higgadt leszek mindég, bár nem az én dolgom, hogy élek . . . 998
